Az előbb bejöttem a szobámba, és meglegyintett az otthoni illat. Talán az öblítő vagy a tárgyak, amiket anyu és apu magával hozott. Az otthon vendégeskedik a szobámban és ez nagyon jó.

Mostantól nem merek kirándulni és parkokon átvágni. Kelet-Berlinben lakom baz.

Már egy napja újra itt vagyok Berlinben, és sokkal hidegebb van, mint Amszterdamban volt, és a fák is kopaszok még, és nem lehet levendula levelet tépkedni az utcán, és amikor az Ikeában jöttünk-mentünk R-rel, egy idő után rádöbbentem, hogy nem látok egyetlen fekete izompacsirtát sem, aki pontosan tudná, mi a csízió.
Ez persze nem baj, csak még nosztalgiázom. Valójában jó itt lenni, ahol hideg van, fúj a szél, csupaszok a fák, nem lehet levendula levelet tépkedni és eseményszámba megy, ha süt a nap. És jó, hogy itt van R., akármit is jelentsen ez.

Most már szinte biztos, hogy Rudolf Steiner közölni akar velem valamit. Leszálltam a Centraalon, bedobtam a bőröndömet a megőrzőbe és átballagtam a kedvenc vega falafelesemhez. Épp azon kezdtem bosszankodni, hogy elfelejtettem humuszt is kérni a padlizsán mellé, amikor megszólalt mögöttem két magyar hang. Tulajdonosairól kisvártatva kiderült, hogy egyikük diplomás Waldorf-pedagógus, másikuk euritmiás. Innentől néhány órán át együtt jöttünk-mentünk Amszterdam utcáin, egészen estig, ekkor ugyanis felhívtam az embert, akivel egy napon van a születésnapom, hogy megérkeztem.

Ilyen idő várható, amíg ott leszek az emelkedő úttestek városában. Már tíz perce azon gondolkodom, hogy ez tavaszi vagy télikabátot feltételez.

donderdag, 24 maart 2005buienTemperatuur: 8 / 18 graden CelsiusWindrichting: zWindsnelheid: 2-3 bft

vrijdag, 25 maart 2005half bewolktTemperatuur: 7 / 14 graden CelsiusWindrichting: wzwWindsnelheid: 2-3 bft

zaterdag, 26 maart 2005zwaar bewolktTemperatuur: 6 / 13 graden CelsiusWindrichting: noWindsnelheid: 2-3 bft

zondag, 27 maart 2005half bewolktTemperatuur: 6 / 11 graden CelsiusWindrichting: oWindsnelheid: 3-4 bft

maandag, 28 maart 2005half bewolktTemperatuur: 6 / 11 graden CelsiusWindrichting: ozoWindsnelheid: 3-4 bft

én szóról-szóra így jártam egy hete, mint aBarbi, ezért most úgy nézek ki, mint egy barokk apródba oltott Oscar Wilde.

S. szerint a fejtetőn hordott napszemüveg a vanabí ráckertes médiagenyák állandó kísérőjegye- ezt azután fejtette ki, hogy este 10-kor megkért rá, hogy vegyem már le a fejemről a napszemüveget. Mondtam, hogy 1. azért hordom, mert szeretem, ha van a fejem tetején valami 2. alapból kicsit vágottak a szemeim, így nyáron alig látok ki rajtuk napszemüveg nélkül.
Egyébként emberi kapcsolatokról beszélgettünk ekkor már órák óta, ami többek között arra jó is volt, hogy S. elmesélje a legdurvábbakat a húszas éveiből, R. elkezdjen kiabálni, én pedig felidézzem az esetet a horvát tengerparton, amikor egy rákvörös nudista követett minket egyik kezével a péniszébe kapaszkodva.

Koincidencia

Alig írtam le, hogy Moby Waldorf-pedagógus, máris ott állt előttem szombat éjjel négy ex-budai-waldorf gimnazista. Sokkal jobb arcok voltak, mint aminek először hittem őket, úgyhogy szépen végigmulattuk az éjszakát. Éjjel fél négykor aztán már arra a pontra jutottam, hogy állva is el tudtam volna aludni, de nem is ez a lényeg, hanem a vasárnap, amikor R-rel megtaláltuk hatodik közös ismerősünket, aki történetesen a bácsikám és kiderült, hogy az ő bácsikájával én évekkel ezelőtt csináltam két interjút. A két nagybácsi ráadásul ismeri egymást.

Esz. három napos látogatás után gyakorlatilag kiszűrte a szüleinek írt képeslapon a város kvintesszenciáját:
"Nagyon érdekes ez a Berlin. Tök jó fej emberek az utcán, mindenki nyugodt és eredeti. Stelpa a legklasszabb neighbourhoodban lakik. Biciklivel járnak és 11-kor kelnek. A metró és a nyelv bonyolult. Nagyon jól elvagyunk. A berlini fal a legérdekesebb piece of history."

Moby Moby

Csütörtökön mire odaértünk a Kaffe Burgerbe, épp véget ért a koncert, pedig még csak 11 múlt (mondjuk R. jelezte 10 után, hogy elkezdődött). Azért bementünk, mert ott voltak a kis cimbik, aztán végül megint fél 5-ig nyomtuk. Egyszerűen nem tudom abbahagyni a táncolást egy olyan helyen, ahol PASO-t, Presidents of the United States of Americát, Máté Pétert, meg orosz skát nyomnak felváltva (és a Fogj egy sétapálcát és légy vidámot).

Pénteken mire odaértünk a Universal Hallba, már egy órája ment a Moby koncert, pedig még csak 10 óra volt (mondjuk Á. megmondta, hogy a 9-re kiírt koncertet simán lehet, hogy 9-kor elkezdik).
Mindenesetre a bejáratnál álló jegyellenőrök nagyon jól szórakoztak rajtunk, és vihogva közölték, hogy ha ha, már csak kábé fél óra van hátra (valójában 50 perc). Én mondjuk nem idegesítettem föl magam. Kb. az ötödik sorig hatoltunk az illedelmesen mulató emberek között, és mivel épp a Honey ment és mert nagyon fáradt voltam, engem egyből elkapott a ritmus és végigpörögtem az egészet.

Moby egyszemélyben guru és Waldorf-pedagógus, úgy tűnt, nagy hangsúlyt helyez a közönséggel való állandó kapcsolattartásra, szépen tagoltan beszélt, előadta, milyen mondatokat tud németül ("Ich habe einen Hubschrauber", "Ich möchte einen Saft", "Ich bin vegan" stb.), vicces is volt ("The next song is not a smart one, not my favourite one and also not a good one, but we are going to play it") , mindent háromszor megköszönt, eljátszotta a Lou Reedtől a Walk on the wilde side-ot (kurva jól) és a végére egy trance szertartást celebrált. Szóval klassz volt.
A legjobb pasi a zenekarból az üdvözült tekintetű brooklyni gitáros.

Rajzfilmfigura vagyok vaze

Életem különböző szakaszaiban a különféle barátaim különféle énképekkel igyekeznek ellátni. Mert ugye van, akinek sokféle beceneve alkul ki életében - nekem nem volt egy se -, meg vannak olyanok, akiket állandó toposzokkal ruháznak fel. Én mint az elején leírtam, az utóbbi kategóriába tartozom, kedveltem is mindegyiket az idiótától a jó nőig. És most észrevettem, hogy itt a legújabb. Az elmúlt hónapokban egyre többen jelezték ugyanis, hogy olyan vagyok, mint egy rajzfilmfigura. Ha a régiek nem futnának tovább párhuzamosan, ez aggasztó lenne.

A T.A.T.U. visítozását hallgatom épp oroszul.Nas ne dagoniat. Kemény.

"Wie weit gehst Du für U2?"

-ez volt a szórólapon konkrétan. Tegnap ahogy jöttünk ki egy helyről, elkapott minket egy csaj az egyik helyi rádiótól, hogy szeretnénk-e jegyeket a teljesen kiárusított U2 koncertre, mondtuk, hogy persze (nekem még mindig a nagymamás D-közép jegyem van), erre kiderült, hogy valami nagy esztelenséget kell kitalálni, ami akár kapcsolatban is állhat a U2-val. Az győz, aki a legbevállalósabb dolgot csinálja, amit persze közvetít a rádió.

Hetek óta először hosszabb időre elhagytam Berlin keleti részét, Á-val ugyanis átkirándultunk az Attilához a Zoogartenbe (Nyugat-Berlin). Attila ekkor már fél órája ült egy kávézóban, mert lekéste a hamburgi buszt, úgyhogy fejenként fél liter kóla elfogyasztása után (most tudtam meg, hogy a kóla névelője nem das, hanem die) állapotunkhoz mért szórakozás után néztünk, és - főleg Robert de Niro miatt - beültünk a Vejedre ütökre. Vicces volt, bár annak, amit Dustin Hoffman capoeira címszó alatt művel, az égvilágon semmi köze nincs a capoeirához, maximum a fehér nadrág. Ja, és megállapítottuk, hogy a Barbara Streisand jobb nő, mint valaha.
Ezt követően egy másik kávéházban próbáltuk ismét összerakni magunkat ott nyugaton. Hirtelen azt éreztem, hogy hetek óta először újra realitás vesz körül: jólszituált, középkorú, sőt, idős emberek ültek körülöttünk, az S-Bahn megállójában pedig látszott, hogy sokan épp munkából jönnek. Gyorsan haza is jöttünk Prenzlauer Bergbe.

Közben felhívott S, hogy különös, az ő vendégei is azzal a géppel mentek haza, amivel Szapphó és Galadka, de nem látta őket a check-innél. Reggelizés közben Á. párhuzamos univerzumok létezéséről beszélt. Gyanakszom.

Hogy táncoljunk finn tangót?

csodálatos:
"Characteristics and Movement: Nordic Tango is a social dance in which steps, movements and style are based on what is possible to dance at a social event where the lady is simply followingthe man's lead. The dance should express love and passion evident through the closeness of the dancers, the man's control and the woman's seductiveness. There is a great deal of melancholy in this type of Tango music, and this should be reflected in the dancers' portrayal of the mood of the dance. The dancers should achieve an interesting interplay between them, something that is dictated by the music, and they should be dancing to something in the music. Movements should not be run together - a slow is a slow and a quick is a quick, and one should see the melody expressed through the dancers' movements."

Mielőtt még belekezdenék itt a nagy nahátozásba, meg kell hogy jegyezzem, hogy tegnap éreztem először a tavasz közeledtét. Sütött a nap és ez Berlinben legalább olyan izgalmas természeti jelenség, mintha Budapest egén feltűnne az aurora borealis. Nekem edzésen jött le igazán, hogy itt a tavasz, kicsit mindenki meg volt kergülve, és tele volt csellel és fonákkal.
Egyébként meg költöttem egy dalt - igaz, csak egy strófa -, melyet a tegnap esti beszélgetés ihletett:
Nahát nahát nahát
nahát nahát nahát
nahát nahát nahát nahát
nahát nahát nahát.

Már csak tizenhat nap és mindjárt itt a világifjúsági találkozó feeling, a portugál-angol-német katyvasz kommunikáció, a leszakadt talpdarabkák, a hajnalig tartó festák, a fehér nadrágok, a színes övek, a berregő mester, a forro, a fékvesztett maculele, a spontán rodák az ebédlőben, a színes esernyős tánctanár, a szakadatlan vigyorgások, az iskolában földön alvás, a húzódások, a stropa waffel, az amszterdami csatornák, a kontinens legtutibb vega-dönerje a Centraal pályaudvarnál, az ember, akivel egy napon születtem, és végül de nem utolsó sorban a pajtikák, akiket karácsony óta nem láttam. Csak A. fog hiányozni, aki idén nem jön. Igen, az Andi.

a nap vicce
Bono for president.

és azt még nem is mondtam, hogy le fogok szokni a gondolkodásról, kétnapos gondolkodás elvonó kúrát tervezünk ugyanis R-rel. beszélni pl. lehet majd, ám gondolkodni, morfondírozni, töprengeni, elmélkedni, tűnődni, hányni-vetni, filózni, merengeni és eszénkedni nem. az a baj, hogy ő már gyorsabban észreveszi, és szóvá is teszi, ha én gondolkodom, nekem viszont még koncentrálnom és hunyorogva figyelnem kell, hogy rajtakapjam.

az utóbbi időben ez volt a legjobb élő produkció, amit láttam, annyira jó, és a csaj annyira karizmatikus, hogy mondtam is a srácoknak, hogy ha pasi lennék/leszbikus nő, ilyen csajba szeretnék bele. azt írják, hogy elektro rappet nyomnak, fogalmam sincs, mit jelent ez, de csudaklassz.

MTV

"Ti most először csináljátok ezt?" - kérdezte a srác éjjel kettőkor a parkban, és látszott rajta, hogy minden erejével azon van, hogy értelmezze a szokatlan jelenséget.
Úgy kezdődött, hogy már nagyon untuk a Café Burgert és eljöttünk, de aztán mégis visszamentünk, aztán mégis eljöttünk. Fogtuk a szánkót, beültünk a kocsiba, felvettük a bukósisakokat, majd leparkoltunk a parkban, az emelkedő tetején. Volt velünk egy gyerekeknek tervezett autós bevásárlókocsi is.
A srácot tehát a következő látvány fogadta: a VJ ül (bukósisakban) a bevásárlókocsiban, én (bukósisakban) az eléje erősített kisautóban félig kilógva bénázok, R. pedig (bukósisakban) hátul fogja a kart. Így csúszkáltunk néhányszor különféle variációkban.
A bevásárlókocsis autót egyébként otthagytuk a parkban, ezekben a percekben gondolom gyerekek csúszkálnak vele ezerrel.

Moby jegy megvan, Asian Dub Fundation jegy megvan, U2 jegy megvan, De Phazz jegy meglesz. Durva rock 'n'roll konzum.
Itt van a VJ, R-el csocsózik, szeretnék, ha mennék, én meg nem tudom, mit csináljak, most menjek vagy maradjak? Na most menjek vagy maradjak? Na most menjek vagy maradjak? Maradjak vagy szaladjak?
Rossz előérzetem van, remélem téves.

Basszus, az előbb 3 percig tényleg azt hittem, hogy a Donald kacsával beszélek telefonon. Vicces srácokkal barátkozom mostanában.
Életem újabb égető kérdésére keresem a választ épp: vajon elmenjek két hét múlva Moby koncertre vagy ne? Moby hallgatása közben jön meg a válasz. Érzem.

Szinte soha, de legfeljebb kétévente egyszer adok pénzt hajléktalanoknak, úgy gondolom ugyanis, hogy a pár forintos utcai adományoddal a problémát nem oldod meg, csak a felszínen kezeled. Sőt, az ilyesfajta jótékonykodás talán még többet árt, mint használ, mert egy alapjaiban elcseszett és működésképtelen rendszert tart (éppen csak) életben, amit enyhe eufémizmus életnek nevezni, mert mi ez, ha nem egy emberalatti lassú haldoklás. Nem tudom, mi a megoldás, de szerintem ez a kegyelemkenyér dobás semmiképp sem az.

Na ezt most azért írtam le, mert szombaton mentem a metrón, felszállt egy korombeli punk lány a vicces borjútekintetű kutyájával és kezdte a szokásos szöveget, hogy "bocsássanak meg a zavarásért, csak 10-20 centre lenne szükségünk, hogy ételt, italt és valami kutyakaját vegyünk", bla bla bla. Szombat koradélután lévén az egész kocsi belátható volt, így érdeklődve figyeltem a jelenetet. A lány a kutyával lassan végigsétált az emberek között, egy 17 körüli srác adott neki egy kevés aprót. Én a kocsi végében álltam az ajtónál, ahova végül ők is megérkeztek. Még mielőtt a metró megállt volna, a lány lehajolt a kutyához: "Mondtam már, hogy ne dugd bele az orrodat minden szatyorba. Nem illik" - mondta neki félhangosan, amin elkezdtem vigyorogni. A lány ezt észrevette és a sokat nélkülözők pszichológiai érzékenységével ragadta meg a pillanatban rejlő lehetőséget. A kezemben lévő két ásványvizes üvegre nézett, és miközben nyílt az ajtó és én léptem volna ki rajta, megszólított: "Az egyiket nekem adod?" "Te is leszállsz?" - kérdeztem vissza, mire mondta, hogy sajnos tovább kell mennie, én pedig mint egy jól idomított újfullandi engedelmeskedtem: gyorsan kiszedtem az egyik üveget a csomagból és szó nélkül a kezébe nyomtam.

Elnézést, ha valakit az első rész megbántott szociális érzékenységében, egyébként derék filantróp vagyok ám.