De hopp, eszembe is jutott valami közös tematika alá tartozó mondandó. Hangulatom okán a múlt héten sokat tartózkodtam különféle szórakozóhelyeken. Íme.

1. A Holdudvart bojkottálom, nagyon szar (az új szezonban egyedül csak jövő pénteken látogatom meg.) A Sark kert sem jobb, de ott legalább Ursival őrült jól elszórakoztattunk pénteken több ismeretlen magyart és egy külföldit.

2. Voltam a héten a WB-ban és a Vittulában is, előbbiről az a véleményem, hogy hodály, és ennélfogva nem tölti be küldetését, small talkokra például teljességgel alkalmatlan, ellenben a legjobb szendvicseket még mindig itt csinálják.

3. Ilyen zwischenmenschliche szempontból még mindig a Vittula vezet toronymasan, ott csak a Pluto énekesének kellene megtiltani a gitáros dalolászást. Szerdán ugyanis ezzel büntette a jelenlévőket, mígnem a Moog zenekar énekese át nem fogta a vállát, szelíden el nem vonta előle a mikrofont és ki nem segítette néhány baráti hanggal. (Ezt a Moogot egyébként hosszan és minden apró részletre kiterjedően fikáztuk egy órával korábban, majd egy fél órával később kiderült, hogy mellettünk ültek és mindent hallottak.)

4. Aztán mivel megszületett harmincaska junior, a Pótkulcsban is jártam a héten, és míg régen ott rendeztem nagysikerű születésnapi bulijaimat, most ezt is tiltólistára veszem: drága árak, hangulatidegen törzsközönség.

5. A legemlékezetesebb este a Klauzál téri közkedvelt szórakozóhelyen volt, ahol P-vel előbb berúgtunk, majd nagyon megéheztünk, de már nem volt kaja, ezért benéztünk kicsit az üres konyhára, mentünk ott néhány kört és egy-egy paradicsomot és egy-egy szelet toastkenyeret loptunk. Mást nem.

Tök jó ez a youtube, legalább így nem kell írnom.

Erre a dallamra mondtam pár évvel ezelőtt, talán pont szilveszterkor, hogy ha valamiért idő előtt hunynék el, akkor ezt szeretném hallgatni a temetésemen. (Azóta nagyon sokszor hallottam brazilok jammelésén itt-ott-amott.) Az egyik brazil állította, hogy ez először egy filmben hangzott el, de aztán úgy egy éve nekem is ez (a fenti) a cucc lett meg, szóval nem tudom, hol az igazi eredet.

Na de ez már tényleg a vég: az előbb még felhívott az időskorú, sokdiplomás szombati interjúalanyom, és azzal kezdte, hogy azon rágódik, hogy "mekkora tragédia ez, hogy nem zárhat a karjaiba egy ilyen gyönyörű nőt", aztán jött a szokásos csellel és munkát ajánlott. A tegnapi ámokfutás és a mai konfliktushegyek után még nyilván pont ez hiányzott.

nahát, ezt most találtam tök véletlenül. három dolog nagyszerű benne egyszerre: egon pólója, amit mond, és a bejátszott capoeirás hangszer (berimbau).

Na, akkor a 15 perc hírnév is kipipálva, így eggyel kevesebb dolog, amivel foglalkoznom kell. Amszterdamban történt ugyanis talán szombaton, hogy olyan őrületesen jól ment a capoeira, mint még soha az elmúlt öt és fél évben, és ezt véletlenül látta is jó sok ember, és a végén kurjongattak meg tapsoltak, aztán az esti partin mindig jött valaki, hogy kifejtse, hogy húha. És még vasárnap is mondták, meg még hétfőn is.

Wir tanzen im Viereck, wir tanzen konzentriert

happy end

Miután többen érdeklődtek, mindenki megnyugtatására közlöm, hogy előkerült a három kamuezüst karötőm, a Vittulában szórtam el őket, a személyzet meg megtalálta és visszaadta.

"Freud belefordult a teába" - nincs jobb, mint vasárnap este ilyen mondatokat kimondani, minden különösebb indoklás nélkül. (Pontosabban van jobb, de jelen körülmények között be kell érni ennyivel.)