Hetek óta először hosszabb időre elhagytam Berlin keleti részét, Á-val ugyanis átkirándultunk az Attilához a Zoogartenbe (Nyugat-Berlin). Attila ekkor már fél órája ült egy kávézóban, mert lekéste a hamburgi buszt, úgyhogy fejenként fél liter kóla elfogyasztása után (most tudtam meg, hogy a kóla névelője nem das, hanem die) állapotunkhoz mért szórakozás után néztünk, és - főleg Robert de Niro miatt - beültünk a Vejedre ütökre. Vicces volt, bár annak, amit Dustin Hoffman capoeira címszó alatt művel, az égvilágon semmi köze nincs a capoeirához, maximum a fehér nadrág. Ja, és megállapítottuk, hogy a Barbara Streisand jobb nő, mint valaha.
Ezt követően egy másik kávéházban próbáltuk ismét összerakni magunkat ott nyugaton. Hirtelen azt éreztem, hogy hetek óta először újra realitás vesz körül: jólszituált, középkorú, sőt, idős emberek ültek körülöttünk, az S-Bahn megállójában pedig látszott, hogy sokan épp munkából jönnek. Gyorsan haza is jöttünk Prenzlauer Bergbe.

Közben felhívott S, hogy különös, az ő vendégei is azzal a géppel mentek haza, amivel Szapphó és Galadka, de nem látta őket a check-innél. Reggelizés közben Á. párhuzamos univerzumok létezéséről beszélt. Gyanakszom.