csütörtök, október 27, 2005

Most pedig szépen hazamegyek, mert meglátogattam az üzemorvost, aki szerint citromot kell ennem mézzel keverve óránként.

kedd, október 25, 2005

Tegnap lementem a honi edzőm edzésére, ahol a legjelentősebb esemény az volt, hogy ismét fülön rúgtak, ám ezúttal nem egy ismeretlen német, hanem A., aki a barátnőm, és ezúttal nem a jobb fülemet, hanem a balt. Annyira hozzászoktam a fülönrúgottság érzéséhez, hogy már-már furcsa, ha mindkét oldalamon tudok aludni.

hétfő, október 24, 2005


Először a Danziger Str-n gondoltam, hogy vissza kéne fordulni és örökre ott maradni, aztán a Berlin végét jelző táblánál, aztán amikor megálltunk a szélmalmoknál pisilni, aztán amikor Prága magasságában jártunk épp félúton, aztán már csak Pozsonynál. Végülis Pozsonynál már tudtam, hogy úgysem lehet, bár továbbra is ott motoszkált, hogy lehet, hogy nagy tévedés ez az út.

szerda, október 19, 2005

A múltkor 5 euróra büntetett meg a rendőr járdán való kerékpározásért, ma 25-re akart szintén járdán való kerékpározásért. Állítólag azért, mert közben még mobiltelefonáltam is. Olyan arcfelépítése volt, hogy azonnal lemondtam bármiféle ilyen esetben bedobható pszichológiai fegyverről, csöndben meghunyászkodtam, csak szépen elmondtam neki, hogy nem tudom kifizetni a helyszíni bírságot, az állandó lakcímem pedig még pont két napig érvényes, de ha gondolja, motorozzon velem haza, ahol van még húsz euró. Erre elengedett.

vasárnap, október 16, 2005

Ez a blog amellett, hogy a valóságot 80%-ban eltusolós, félrebeszélős, és még unalmas is. Végülis még egy hétig nyomom, hogy kerek legyen, aztán szétbontom vagy témát váltok.
Napok óta beteg vagyok. Ma először hagytam el hosszabb időre betegágyamat és megvásároltam Douglas Coupland Generation X című műremekét. Fél órája visszatértem betegszobámba és egy béna szociológiai elemzést írok - rám nézve tök fölöslegesen. (Különben még mielőtt ez túl patetikusan hangozna: nem vagyok ám olyan rosszul.)

Egy héttel ezelőtt ilyenkor még másnaposan ugrabugráltam felduzzadt füllel az ember társaságában, akivel egy napon születtem, egy hét múlva ilyenkor pedig már nem leszek itt. Próbálom ezeket felfogni.

csütörtök, október 13, 2005

Jólszituált középharmincas nők Berlin jólszituált délnyugati részén a metrón. Melettük jólszituált babakocsiban egy-egy jólszituált csecsemő.
- És akkor képzeld, Christina vett egy Jaguárt.
- Egy Jaguárt? Remek. Abba ő befér, de más már nem is.
- Nem tudom meddig van még szüksége ilyen státusz-szimbólumokra.
- Hogy rakja be a Jaguárba a gyerekkocsit meg a gyereket?
- Szerintem sehogy. Azt mondjuk megértem, hogy Jaguárt vett, megbízható autó.
- Ha mindenképp megbízható autót akart, akkor mért nem vett egy Mercédest?
- Nem tudom. Hol is szállunk le?

szerda, október 12, 2005

Szeretnék már kijönni végre ebből a hétvégén gondolkodós állapotból. Kurvára nyomaszt. Meg nem is értem. Nem értek mindig mindent abból, ami történik velem.
(vágom ám, hogy mindenki saját szerencséjének a kovácsa, de pl. a fülberúgást azért tényleg nem én idéztem elő. A többi oké.)

kedd, október 11, 2005

Gyakorlatilag most az folyik, hogy különféle emberek különféle ötletekkel próbálnak rábeszélni, hogy maradjak. Én pedig valamennyi ötletet megtorpedózom egy-egy szép racionális magyarázattal.
"Berlin lässt einen nicht so einfach gehen" - ezt már nem is tudom ki mondta a hétvégén, de tökéletesen igaza van. Genyaság.
A legviccesebb az volt, amikor az ember, akivel egy napon születtem a vasárnapi brunch közben ugyancsak elkezdett elmélkedni arról, hogy hogyan maradhatnék itt és érdekes javaslatokat tett. Ezen csak azért lepődtem meg, mert ő Amszterdamban lakik, engem pedig évente átlag kétszer lát.
Oké, kezdődik a pánikolás. Nagyon sok minden van, amit nem akarok itthagyni.

hétfő, október 10, 2005

És van az a csávó, aki Franciaországban oktat. Tökéletesen megtanult franciául, azzal nincs gond, nála az a kommunikációs hendikep, hogy keveri a hónapokat. A múltkor pl. azt mondta a tanítványainak, hogy igen gyerekek, lesz egy workshop, menjetek csak el, október 29-augusztus 2-ig (november helyett ugye) tart.
Már megint annyi minden történt velem három nap alatt, ami még két hónapra is sok lenne. A legérdekesebb, hogy úgy lerúgták a fülemet, hogy tiszta vörös, mögötte dudor nőtt, nem fogok tudni ráfeküdni néhány napig, ez már tuti. Aztán itt volt az ember is, akivel egy napon születtem, aki mindig mond valami meglepőt, ma pl. amikor megkérdeztem, hogy mennyit ivott szombat éjjel, azt válaszolta, hogy "as much as I could". Az edzőm annyira berekedt, hogy oktávnyit mélyült a hangja, és így mc-zett hajnalban. És ez volt életem eddigi talán legjobb workshopja. Teljesen kész vagyok.

szombat, október 08, 2005

nem bírom ki, be kell copyznom még egyet:

"I didn't want to use graduations, no more uniforms. I did not have that you oblige the pupils. I did not force obligations onto the pupils. I wanted to get rid of the idea of like "I belong to this group, or to this clan". I wanted to do something more cool, more relaxed. I don?t mean the training. (...)


I think all the tendencies of capoeira that exist nowadays, of the capoeira group as a clan, the thing with Angola stylist saying they are traditional, carrying on the real Traditions. I think all of these things need to exist because it keeps different possibilities for people who have different personalities to find there own space that is more close to their personalities. But for me, I found that after I was twenty-five I have now created my own particular space as well.


Figyelemreméltó mindazoknak, akik valamiféle szektásságot látnak a capoeira mögött.

Tarantino vs. Capoeira

A workshop első napja csodás volt, chill out, nyugis, nagyon jó. Csak azon lepődöm meg, hogy egyre több különféle nemzetiségű ember mondja, hogy ismer engem. (Otthon erre azt vágom rá reflexből, hogy áá, biztos a Szigetről, itt meg azt, hogy áá biztos Amszterdamból.)
Egyébként találtam a nagyon híres tánctanárral (aki ugye itt volt tavasszal) egy interjút a neten, nagyon jó.

"You want to understand capoeira? Look at the movies from Tarantino, or watch the Godfather. Only there the violence is bigger, and the art is smaller. But it is the same sort of thing - the treason, the thing you cannot trust. About tricking the other person, which is the teaching of capoeira."

péntek, október 07, 2005

Ja hát persze, ezt akartam itt mindenképp leírni, hogy a Tövisházi Ambrus baszki szupersztár lett Németországban! Nem elég, hogy két hete a hangadó Spiegel kultúra mellékletében ő fémjelezte Kelet-Európát, ma ülök a metrón, nézem a tévét (minden metrókocsiban van 3 ilyen infótévé basic napi hírekkel), erre három bejátszáson keresztül ott figyel a mi Tövisházink, természetesen Erik Sumo néven, de ugyanakkor Tövisháziként is megemlítve. És még a lemezét is bemutatták. Majdnem szóltam a mellettem utazó törököknek, hogy na muftikáim, nézzétek meg jól, ő a mi Tövisházink, valamelyik dicső végvárvédőnk* ivadéka.
(Mit tesz, ha az embernek német kiadója van ugye. Bár tegyük hozzá, hogy a Modern Talkingot ez sem tudta megmenteni.)

*akit az urgrossfater elfeljtett lebuzogányozni

csütörtök, október 06, 2005

Nem mintha nem jutna eszembe minden nap, de ismét meggyőződtem róla, hogy imádom Izlandot. Íme az izlandi egyik jelentése:

Akranesben egy ifjú igen részegen vezett, amikor megállították a rendörök. Miközben segétettek neki kiszállni a kocsiból, a srác hirtelen (talán nem elöre megfontolt szándékból ) elaludt. Az intézkedö posztos mint egy csecsemöt, ölben vitte öt be a sittre pihizni, ahol talán az ugyeletes kulön engedélyével délig alhatott.
Mielőtt nagyon rosszul lettem, a katonákra gondoltam a háborúban, akik szép lassan elvéreznek: "tulajdonképpen nem lehet egy fájdalmas haláltípus, hiszen előbb elveszti az ember az eszméletét, és csak utána kezd meghalni, de ekkor már hiába cipeli a társa a potyogó bombák közt, mert" - innentől nem gondoltam tovább, mert rájöttem, hogy egyre kevesebbet látok a külvilágból, ám egyre több a homályos folt. "Ha most 20 másodpercen belül nem ad valaki egy pohár vizet, akkor elvesztem az eszméletem, esetleg meghalok" - ez volt a következő gondolatom, ezért inkább szóltam, és gyorsan hoztak is két pohár vizet, nézegették a pulzusomat, felrakták a lábaimat jóval magasabbra, mint a fejem szintje és közölték, hogy ne kapkodjam már a levegőt, hanem ventilláljak rendesen. Oké, elkezdtem rendesen ventillálni, közben bekötözték a karomat, majd még két pohár víz után elégedetten konstatáltam, hogy talán mégsem vérzek el. "Elnézést, ez normális jelenség?" - kérdeztem a rangidős nővért. "Némelyeknél igen" - válaszolta, és rutinosan tett-vett tovább. Ezután még 25 percet feküdtem, amikor közölték, hogy újra van színem. Öt perc múlva felálltam és kiballagtam.
Ez tegnap volt a Vöröskeresztnél, véradás után.

Párbeszéd közvetlen előtte:
R.: Szóval most vért fogsz adni?
Én: Aha.
R.: Akkor holnapután még jobban fogsz pörögni, mint eddig. Teljesen hiperaktív leszel.
Én: Aha, a fél liter vadiúj vérrel.

kedd, október 04, 2005

Az előző posthoz még annyi, hogy most Rick Astley megy. Reggel már volt persze Modern Talking is.

Természetesen így az utolsó napokban igyekszem teljesíteni a listát, ami kb az "amit még okvetlenül meg kell tenned, mielőtt elhagyod Berlint" címet viselné, ha létezne. Szerencsére a sors is besegít, így ma pl. megettem életem első Bratwurstját, mert szemben, a metróhíd alatt lévő legendás currywurstos ma ünnepli 75-ik szülinapját. Ezért egész nap gagyi zenéket üvöltetnek, fotózkodnak és egy euróért adják a wurstos zsömlét mustárral.

hétfő, október 03, 2005

Azon gondolkodom, hogy mi az, amin fel szoktam húzni magam, de az értetlenkedésen meg mások tökölődésén kívül nem jut eszembe semmi, de aki ismer, írja meg ha még eszébe jut valami, kösz.
Eleinte nem akartam erről szólni, de most eszembe jutott, hogy ugye van ez a berlini kult író, a nagy orosz pszeudodokumentarista megmondóember, a Kaminer, aki nem csinál mást, csak a maga (ál?)naiv stílusában sztorikkal fűszerezve leírja, mit gondol a németekről. És a németek ezt élvezik. Kéthetente dj-zik a Kaffee Burgerban (mindig direkt megnézem közelről, ha épp ott vagyok és mindig meglepődöm rajta, hogy még mindig ordítva énekli a számokat). Munkája során leginkább a skát játszó übertrágár Leningrad nevű zenekart preferálja, meg más káromkodós oroszokat, de ez ugye a jórészt külföldiekből álló hallgatóságot nem annyira zavarja. És akkor valahogy rákattannak először Hamburgban, majd Amszterdamban, Bécsben és egyszer csak megérkezik Budapestre is + lefordítják az egyik tuti bestsellerét magyarra. És aztán azt hallom, hogy trendi fiatalok élből fikázzák, ami engem nem zavar, csak el tudom képzelni a fikázás mögött lévő felületességet, és inkább talán ez zavar, de különben ez sem nagyon, csak rémlik, hogy másfél percig dühöngtem rajta.

Amúgy nyilván helyiértéken kell kezelni a csávót, és mondjuk nem Günter Grasshoz mérni, szerintem ennyi a trükk. Most mindez azért jött, mert elmentünk pár napja a legújabb könyvének a bemutatójára, ahol - bár én hozzá, mint emberhez nem állok túlságosan pozitívan, mert megmondóember létére többször hallottam, hogy nem kezeli túl elegánsan újságírók interjúkészítési szándékát - ismét maximálisan elbűvölt mindenkit, gondolom mert remek előadó és kurvára karizmatikus. Meg jók a sztorijai.
Viccességekben gazdag és alvásban szegény hétvégét zártunk. Éljen.