Megnyugodtam, visszaállt a világ rendje, ismét nyitva van a kedvenc helyem. (Mondjuk távollétemben, pénteken nyitott ki, 5 napig bírtam, aztán tegnap este kicsit leugrottam, és egy óra kellemes beszélgetést folytattam az egyik törzsvendéggel, akit júniusban, a zárópartin lebriteztem, tegnap meg leskótoztam, pedig voltaképp ír. Ő egyébként Egert "Mouse city"-nek hívja. Néhány szót tud csak magyarul, de ügyesen kombinál.)

Éreztem, hogy van valami mélabúsan komikus abban, ahogy ott vonultunk a piacon, derengett is , hogy valamire emlékeztet a helyzet, de csak tegnap esett le, hogy a Capa fotó az, ahol Picasso x-edik csaja, Francoise Gilot fölött cipeli az napernyőt. Nos, itt napernyő helyett szatyrok voltak tele friss hallal, zöldséggel, pástétommal, banános süteménnyel meg két kalappal. A helyszín pedig nem a francia tengerpart volt, hanem Amszterdam. Háborús fotóssal nem találkoztunk.

Már csak 30 óra

és megyek innen el! Ha nem is sok, de 5 nap kényelmes lélegzés biztosított (ha még nem mondtam volna, allergiás vagyok a parlagfűre). Ilyen lesz az idő. Ezzel a várossal amúgy mindig az a problémám tavasszal meg ősszel, hogy átmeneti vagy télikabát kell-e. Legutóbb pünkösdkor, amikor itt 30 fok volt, ott például szarrá fagytam.

Pénteken dolgoztam, edzésen voltam és Székesfehérvárra utaztam. Szombaton visszatértem Budapestre, ellátogattunk a ZP-ba, ahol remek volt a PUF koncert (Nem értem, mi történt, az elmúlt 3-4 évben nem láttam ilyen jónak őket. Még úgy is, hogy lekéstük a kedvenc számomat, a Közel az éjfél-t.) Aztán az Almássy téren azon csodálkoztam, hogy nem is olyan rossz zenekar a Vad fruttik. Ez egyébként dupla meglepetés volt, mert amellett, hogy azt hittem, hogy nagyon bénák, még azt is hittem, hogy csak csajok. Ezután 3 órát aludtam, majd vasárnap Badacsonyba látogattam, ahol körbetúráztunk egy csodás tufa (?) hegyet a tesómékkal és izlandiakkal. Aztán este Hévíz mellett grilleztünk az izlandiakkal, köztük Haukur-rel, akit hat évvel ezelőtt láttam utoljára a szanatóriumban, ahol kollegák voltunk.

Dínó bácsi a szomszédunk Székesfehérváron (pontosabban a szüleim szomszédja, mert én már nagyon régóta nem lakom ott folyamatosan), legnagyobb lánya annyi idős, mint én, Diának hívják. Szombaton apukám a következőket mesélte:
A: "A Dia barátja megkérte a Dínótól a Dia kezét."
én: "És? Mit mondott?"
A: "Kért egy nap gondolkodási időt."

"A kép még mindig előttem van. 1980-ban Vaszil Popov fodrász barátommal ültünk az üzletében tanácstalanul, mert egyikünknek sem ment úgy, ahogy szerettük volna. Egyszer csak azt mondta: apám, gyere, bedauerollak! Mondtam neki, hogy mindegy. Ezen a pillanaton múlt. Az imidzsváltás hatására a kelet-németek azonnal rám ugrottak. Nagyon kellett nekik oda egy ilyen progresszív figura."

(Az elmúlt napokban Pamuk után ez a második kedvencem. Egyszerűen nem tudok vele betelni.)

Mindenképp szupergyümölcsöt akartam valahonnan szerezni, bár gondoltam, jövő hétvégén Amszterdamban biztos ehetek majd acait valamilyen formában, de mivel addig egyszerűen nem bírom ki a szervezetemet jótékonyan támogató szupergyümölcsök nélkül, hirtelen felindultságból rendeltem egy üveg nonit, tíz rugóért. Nem mintha lenne pénzem ilyesmire.

(Ezután megnéztem a szupergyümölcsök listáját, és boldogan tapasztaltam, hogy szőlő friss, guarana pedig őrölt formában van otthon. Izlandon meg egyfolytában áfonyát szedtünk mindenhol, mivel épp szezonja van.)

Hiába esik az eső, életem talán eddigi legdurvább allergiája tört rám és uralkodik rajtam már másfél hete. Nem igazán hagy aludni, bár ha itthon vagyok, valamennyire csökken, minden orrcsepp és csodaszer hatástalan, amikor ébreszt az óra, borzasztóan érzem magam, ha elhagyom az országot (ez a korábbi évek tapasztalata) vagy moziban ülök, elmúlik, ha sportolok, szintén alábbhagy kicsit. Ellenben amikor a világ végi irodában dolgozom, túlzás nélkül úgy érzem magam, mint aki 8-9 órán át haldoklik. Mi következik ebből?

Izland jó volt

A képeim háromnegyede még a tesómnál van, úgyhogy itt csak egy-kettő az utolsó adagból.

Ez a lávamező még eléggé tevékeny geotermikusan, pedig az itt lévő vulkán, aminek most nem jut eszembe a neve, már úgy tíz éve kitört. Klassz volt, jó kénszagú, meg gondolom a pokol bejárata képet ilyen helyekről vették a középkori nagy misztikus írók.

Ez ugyanaz a lávamező. A nagy piros bucka mögött bemásztunk egy ilyen kénesen hömpölygő lyukba, és csórtunk pár lávadarbkát. (Ameddig a szem ellát, az mind láva, úgyhogy ez nem ugyanaz a kategória, mint a suttyó cseppkőletörés - le sem kell törni, mert ott van.)

Reykjavík

Akurery (a hajók tükröződnek, nem görbék)

Ennél talán kicsit jobb a bulvár (?) ;)

"Némelyek megvetnek bennünket, amiért már az események megtörténte előtt közöljük a híreket; ők nem azért félnek tőlünk, mert újságírók vagyunk, hanem azért, mert jóstehetséggel rendelkezünk. Látnia kellene, mennyire meglepődnek, amikor pontosan úgy alakulnak a dolgok, ahogy az újságunkban megjelentek! És igen sok minden csupán azért esik meg, mert a Hírlapban előre megírtuk, hogy mi lesz. Ez a lényeg, ezt nevezzük modern zsurnalisztikának."

Megnéztem a Kaukázus zenekart

* Ha ez egy hivatalos helyen publikált hivatalos írás lenne, akkor így kéne kezdődnie: „Azt akartátok, hogy szülessenek rólatok újságcikkek? Akkor tessék, itt van.” Aztán valami szép nagy lehúzás jönne.

De szerencsére ez csak ilyen hobbitevékenység, úgyhogy először is: minek kelteni a hangulatot Magyarországon egy popkoncerten manapság? 2007-et írunk, haló!! Nem elég nyomi a közhangulat így is? Én komolyan nem azért megyek egy pop/rock stb. koncertre, hogy az orrom alá dörgöljék, hogy borzasztó szar itt nekem, mert 1. rossz a levegő 2. a szemét gazdagok kocsival járnak 3. rossz a kormány (ez persze csak inplicit módon) 4. mekkora idióták az újságírók (ettől akadtam ki a legjobban, a többin főleg szórakoztam, azzal a meggyőződéssel, hogy az énekes biztos egy frusztrált műegyetemista) ÁM, és akkor itt jön a duplacsavar, a csávó azt is kilátásba helyezte – nagyon bénán pozícionált káromkodások közepette -, hogy aki elmegy innen egy másik országba, az is egy jó nagy genya. És még bele is hevült a gondolataiba rendesen. Eljutott egészen az apokaliptikus víziókig és roppant sokat beszélt (ebből is látszik, hogy nincs ritmusérzéke).

Nagy kár ezért az énekesért, mert zeneileg egyébként nagyon jó a Kaukázus, nagyon együtt játszanak, mondjuk a billentyűs srác néha belekezd ilyen értelmezhetetlen orgonaszerű szólamokba, de mindezek ellenére messze odavernek egy csomó velük hasonló státuszban lévő zenekart vagy akár még nagy öregeket is.
Szóval teljesen más jellegű szövegekre kéne használni ezt a remek zenét. Meg leváltani ezt a zavart identitású, agit-bajnok énekest. Nekem pl. már nagyon elegem van a message múvikból, meg a Bono-féle demagógiából, azt meg külön sajnálom, hogy ha valakibe ennyire beleszorult a mondanivaló, nem képes elegánsabb stilisztikai eszközzel kifejezni.

Amúgy legalább a koncert befejezése elegáns volt: ahogy átvezették az utolsó számot a DJ tevékenységébe, szépen, fokozatosan.

*Másfél évvel ezelőtt Pehely barátnőm, tegnap pedig Navarro jelezte, hogy nagyon homályosan fogalmazok ebben a kis blogban, ezért a csillag után konkrétumok jönnek.

És pont ugyanaz a megoldás, mint amikor túlságosan betép az ember. Csak vár, hogy szép lassan, magától lefoszladozzon róla, ami rátelepedett. És nem tesz mást, csak passzívan és a rendelkezésére álló legnagyobb türelemmel vár és vár, hogy visszatérhessen a valóságba, mely megkönnyebbüléssel kecsegtet.

Ilyen a hangulatom




Meg ilyen is. Erről ráadásul pont lemaradok, mert pont elmegyek Amszterdamba, amikor Bécsben lesz. Pedig Párizsba akartam ma repülőjegyet venni, csak eltérítettek.

Aztán estére meg ilyen hangulatom lesz,

ezzel párosulva. Mindezekért nyilván a közelmúlt történései, a parlagfű és az időjárás okolhatók. És akkor nemsokára lejegyzem izlandi élményeimet.

"Múzsának vagy antimúzsának lenni az örökkévalóság számára mindegy" :)

jaj, dóra most rettegek, h a (…) bosszúból bele fog fogalmazni egy ironikus hangvételű számba

Dóra kolleganő üzenete:
jajj b, bár így lenne, híres lennél, mint az ipanemai lány

:)))
de ő pozitív hős, én meg negatív lennék

Dóra kolleganő üzenete:
múzsának vagy antimúzsának lenni az örökkévalóság számára mindegy

Alaposan és duplán megünnepeltem a hazatérésemet: pénteken a Korvin tetőn a kedves kis jelszóval látogatható meglepetésbulin, majd tegnap a Kiscsillag zenekar koncertjén, akik koncertről-koncertre jobbak és jobbak.
Tegnap kicsit azért intenzívebben ünnepeltem, mint pénteken, jaj. Viszont ekkor hallottam az egyik legremekebb bókot is, hogy "jól áll neked a pokróc".

Cute