Filozófia és a baltás

Annyira durván széleslátókörű vagyok, épp egy olyan könyvet olvasok, ahol a szerző (Theo Roos) összegyűjtötte a sztárfilozófusokat (a kezdetektől a jelenig), azoknak meg a legéletművészebb gondolatait, és miután mindenkitől összeszedi a tutit, nyomatékosításként vagy infantilizmusból egy általa odavágónak tartott kortárs rokkandroll zenekar idézetét is belekeveri. Mondjuk egy picit baj, hogy Bob Dylan az egyik istene, de nem veti meg Peter Gabrielt sem. Amúgy jó könyv.

-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-

Ma a vérvételes nő egy volt szomszédunk volt, aki mondta, hogy velem kapcsolatban az a legélesebb emléke, amikor óvodás koromban látszólagos heppből (valójában kísérleti jelleggel és mert az akkor már bőven iskolás tesómat utánoztam) magamra zártam a wc-ajtót.
Ez valóban így volt, bentrekedtem úgy egy-két órára, mert nem tudtam kinyitni, úgyhogy egy idő után össze is sereglettek a társasházi szomszédok, de egyetlen kulcs sem volt kompatibilis. Végül a másik társasház ugyanolyan lakásának a kulcsa nyitotta az ajtót. Szomszéd bá, a későbbi baltás gyilkos szabadított ki.
Mondtam anyukámnak, hogy asszem ez életem egyik legmorbidabb története.

Bate Bate Bate na Porta do Cu:

ez a knockin' on heaven's door refréne brazilul, hála dj jamaicának

Nagyon jó, nézzétek meg, rajongjatok:

a zenekar életének eddigi első és utolsó koncertje

Sörért ment a költő a benzinkútra, elrabolta egy kamion

Na, hát ez pont így történt, ahogy Galad leírta, én konkrétan elájultam, hogy egy hatvannégy éves faszi (akárhány liter friss vére is volt már neki életében), hogy tud így mozogni, és még mindig komolyan venni ezt a r'n'r cirkuszt (mondjuk ezer szerencse, hogy ilyeneket gondolhattam, mivel már lemondtam az egészről, amikor egy jófej kollegától néhány órával a koncert előtt kaptam egy jegyet). Aztán másnap a Balatonon azon elmélkedtem, hogy a U2, a Rolling Stones, Madonna és Robbie Williams jelenleg a legnagyobb stadionélőshow-király, de jóbarátnőim szerint még a DM és a Red Hot Chilli Peppers is, szerintem meg az egy szinttel alattuk lévő kategória - és innentől a légi közlekedésről beszélgettünk, Pehellyel pedig kitaláltuk, milyen fasza utazási műsorvezetők lennénk. Az az igazi Traumjob.

"Ígéretes házibuli"

rákérdeztem a wiwen, ki a csávó, aki bejelölt:

helo, látom bejelöltél, de nem emlékszem, honnan ismerjük egymást.

Szia!szoktam embereket felvenni, akikről úgy tűnik, hogy ígéretes házibulikat tartanak

Megingathatatlanul állítom, hogy a Balaton Sound a legjobb fesztivál, ahol valaha is jártam itt, Pannóniában, azt azonban belátom, hogy akik csak szombat estére mentek le, azok könnyűszerrel (milyen hülye szó) csalódhattak, egyrészt, mert a K&D borzalmas volt (kivéve a vicces nevű VJ-t, mert az szuper és kész), másrészt, mert az afterpartik is majdnem mindenhol lebutítottak voltak, kivéve persze a baile funkot, de arról meg az derült ki, hogy spontán történt.
De hát elkanyarodtam eredeti mondandómtól, a lényeg, hogy csodás rendezvény volt, melynek fényét a Balaton, a Bauchklang és a Beastie Boys emelte. (Mindegyik B-vel kezdődik, érdekes.)

Levélváltás D. kolleganővel - részlet

"ittam egy limonádét, hazamentem, (...) adtam a nyúlnak enni és kikapcsoltam a telefonomat (ez éjfélkor volt)"

"a nyulad ilyen későn vacsizik? spanyol?"

"sokat sziesztázott napközben, így fennmaradhatott sokáig"

Nagyon siettem, hogy odaérjek R. apukájának ma esti előadására, ezért lerohantam a mozgólépcsőn, nekimentem egy nőnek, beugrottam a metrókocsiba, mely félig rámzárult, de még pont be tudtam kerülni a légtérbe. Nem így a táskám, mely vállpántját kivéve - mely a kezemben volt - kint lógott a metrókocsin kívül. Elindultunk, begyorsultunk, melynek hatására a kilencven fokban elfordult táska fedőlapja felpattant és egyre vadabbul csapkodta a táska többi részét. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy alig kéthetes mobiltelefonom akkor most vajon ki fog-e esni, miközben amerikai lányok boldogan mosolyogva fotózták a spontán hungarikumnak tűnő látványosságot. Zavart vigyor telepedett az arcomra, ahogy ott fogtam a táska vállpántját, aztán leszálltam, és minden a helyén volt.

Nem hiszem el, hogy a vezető nem látta. Nem hiszem el.

A nyúl az

Kedves olvasók, noha olykor rápillantotok erre a blogra, vajmi keveset tudtok az oroszlánfejű törpenyulakról. Ez azért különös, mert közvetlen lakókörnyezetemben él egy példány. Van neki normális neve, de én csak nyuszinak hívom az egyszerűség kedvéért. A nyuszi a következőket csinálja napi rendszerességgel: felébred nem sokkal napfelkelte után, elkezdi a lehető legdrasztikusabban rázni a ketrecét, de mivel erre senki sem reagál, megunja, és szöszmötölni kezd. Szöszmötölés alatt tisztálkodást kell érteni, vagy ennek szöges ellentétét, azaz hogy igyekszik bundája legnagyobb felületét bevonni faforgáccsal, hogy addigra, mire felébredünk, a legszerencsétlenebb hajléktalan képében tetszeleghessen. Ekkor napi hangulatától függően vagy rezignáltan összekuporodva várja a reggelit, vagy ide-oda ugrál.
Az érkező reggelire úgy veti rá magát, mint akit egy hete diétán él. A kaját (pitypanglevél/alma/nyúltáp/karalábé/répa) mégsem falja be egyszerre, nyilván a benne dolgozó szabadságvágy miatt, hanem meg-megáll és egy kis ketrecrázásba kezd (hacsak időközben nem engedtük volna ki, nyáron ugyanis az erkélyen lakik, ahol futkoshat.) Ennyi elég is legyen elsőre.
(A folytatásban zenehallgatási szokásairól, kedvenc előadóiról, gusztustalanságairól és sétálási szokásairól olvashattok.)

Nem vagyok jó passzban, asszem néha félelmetes is vagyok kicsit, néha meg szörnyen közönyös. (Na, ebből pompás Sziámi számot lehetne írmi).