A nap felfedezései: az ember, akivel egy napon születtem, rokona a Manu Chaonak (vagy a feleségének, ez nem derült ki egyértelműen).
Gyerekkorom óta van egy kedvenc zenekarom, a PUF, ami manapság egyáltalán nem trendi, de én továbbra is ugyanúgy szeretem őket, mint gyerekkoromban, pedig nosztalgiából meg erőltetetten nem vagyok hűséges semmihez. Na, és róluk írtak egy könyvet, és az a nap kettes számú feledezése, hogy ebbe a könyvbe berakták az egyik régi cikkemet (ami különben nem túl jó) kicsit meghúzva.
A nap hármas számú felfedezése, hogy sürgősen meg kell szerveznem az életemet, mert ez a káosz már tarthatatlan.

Először csak nevetgéltem rajta, aztán egyre komolyabbra fordult a dolog és most már egyre inkább úgy gondolom, hogy már csak egy to do list menthet meg a totális káosztól. Van előképem is.
A tegnapi napom szétesett, a mai is afelé tart, pedig ezerrel dolgoznom kéne.

Meg még azt akartam ide beépíteni, hogy milyen volt a kilátás az ablakból ott, ahol a múlt hétvégén aludtunk a magyar, az amerikai, a fia, a finn és a holland és én.

A hét tanulsága: ne igyatok vilmokörte pálinkát, amit ugye Vilmos néven árulnak, mert alig 1% gyümölcs van benne, és a rendes (de műaromával kevésbé fölturbózott) körtepálinka piaci létezését jól ellehetetleníti. A képen is látható, hogy a címkén nem tűntethetik fel a pálinka szót.

Tegnap olyan volt a Gödörben, mintha a magyar alter-underground szakma kötelező örsi gyűlést tartott volna: mindenki felsorakozott hiánytalanul.
Az egyik énekes azt taglalta nekem, hogy ha időben kimennek Londonba, most világsztárok lennének és hogy ami itthon van az posvány, a másik énekes meg megköszönte a hosszú évek támogatását. Ilyen szép dolgok történnek mostanában. Aztán még a Balival beleéltük magunkat a Pulp Fiction táncjelentbe, aztán bezárták a Gödört, ekkor átmentünk a Cha-Cha-Chába, amit nem sokkal később szintén bezártak. Ekkor már reggel 5 volt, pedig egész végig rá voltam készülve, hogy átmegyek a kis cimbikhez a brazil partira. Győzőtt a nosztalgikus rock'n'roll.

-

Gyorsan csak annyi, hogy -25 fokban érdekes, de kicsit élvezhetetlen dolog a síelés, főleg, amikor a termokesztyű mutatóujja is megfagy. De a Telemark Fesztivál továbbra is jó móka.

Ma megrázott egy zacskó Vegeta.
Úgy történt, hogy az egészséges és hangzatos nevű Pirított túrógaluska kakukkfüves laskagombával című ételt akartam megenni ebédre, de mivel még nekem is alulízesített volt, kértem a Barbitól fűszert, mert a monitorja mellett egy egész titkos fűszerraktár van. Kezembe nyomta a zacskós (fémborítású) Vegetát, ami azonnal megrázott.
Azért jól vagyok. A sokkal profánabb forrásból származó hegektől eltekintve.

Impozáns - ezt mondtam rá, aztán innentől filmszakadások sorozata a tegnap este. Ezt persze csak ma este nyolckor sikerült megállapítanom, akkor tértem vissza a valóságba. Most a mozaikkockák jönnek, és ez váltakozva késztet harsány kacajra és hangos bazmegelésre.

Különben ahogy nm beszámolójából kiderül, Achtung, zsebesek! A Kiadóban is.

Szeretném, ha a Gold Chains & Sue vagy a Dresden Dolls vagy az Iva Nova vagy a Thievery Corporation koncertezne Budapesten. Ebből az Iva Nova szerintem tök olcsó, aztán jön a Gold Chains, majd a Dresden Dolls, végül a Thievery.
Szólnom kéne.

Budapestről eltűntek a színek.

Egészen pontosan itt szeretnék lenni most azonnal. Ez lehet, hogy azért, mert naponta legalább napi 2 óra Cassia Ellert hallgatok már egy hete csak.

Tízórai idején arcon csókolt egy rapsztár. Még mindig a parfümét érzem, ha jobbra-balra tekintek. Ez furcsa.

Úgy tűnik a magyar orvostársadalom két homlokegyenest eltérő szemléletű tagjába botlottam: az egyik antibiotikummal és egyéb kiegészítő szerekkel megpakolt kúrát írt elő nekem az elkövetkezendő három hónapra, míg a másik lecsökkentette az alkalmazandó szerek számát pontosan nullára. Asszem az utóbbit követem, aztán majd meglátjuk. Persze nem derül majd ki, kinek volt igaza, mivel kontrollcsoport az nincs ugyebár.

Megfigyeléseim szerint a franciáknak van egy roppant idegesítő nem verbális nemzeti szokásuk: a színpadias szemrebegtetés. Azt is megfigyeltem, hogy ha valaki sokáig él egy francia közvetlen közelében, átveszi ezt a szokást (akaratlanul vagy tudatosan). Na ez van Svavar alffal is, aki izlandi, de egy ideje francia csaja van, és most nálam töltött pár napot. Eddig bírtam, de a szemrebegtetősdi miatt komolyan elkezdtem gondolkodni azon, hogy megváltozott-e a véleményem róla. Pedig mondjuk tök eredeti gondolatai vannak a világ jelentős kérdéseiről. Na mindegy, remélem majd leszokik róla, és visszatér az izlandi bólogatós-öblös jaaa jaaa-záshoz.

Rotterdam legalább annyira szép és romi mint bármelyik szarrá bombázott német város a Ruhr-vidéken, hollandot meg nem is látni, csak elvétve (lazán kapcsolódó szál a jelenből: épp nálam lakik egy izlandi haverom a francia haverjával, hét napja vannak Budapesten és azzal szórakoznak, hogy számolják, hány afroamerikait látnak az utcákon, hát eddig ötöt számoltak össze) A cube-houses viszont remek építészeti attrakció, ha másért nem, ezért érdemes odautazni.
Gouda viszont romi is és klassz is, és több a holland mint a nem holland, csak az a baj vele, hogy biztosan csuda unalmas, ha ott kell élni.

Ot napszor hat ora capoeira merlege egy masfelszeresere dagadt gyurusujj, egy csuklo, amire nem tudok ratamaszkodni es minimum 3 kilo minusz.

Vicces volt, ahogy ejfelkor is nyomtuk partiszerkoban (en pl szoknya-nyakban megkotos komboban) eloszor a salam esett le a nyakambol, aztan a pulcsim, vegul rajottem, hogy a hajam miatt nem latom a pasit, akivel jatszom. Tenyleg jo valasztas volt capoeiraval tolteni a szamomra rettentoen ellenszenves szilvesztert. Ejfel utan kimentunk megnezni, hogy lovoldozik a hollandok a mini tuzijatekaikat, BB kuldott gy szokasosan idiota sms-t, mikozben a helyszinen az ember akivel egy napon szulettem, nyomatta a szokasos jatszmazasait. Szoval no surprise for 2006.

Most Goudaba keszulunk, ahonnan a gouda sajt szarmazik, de lehet am, h itt ragadunk Amszterdamban, tekintve, hogy a pasi akihez megyunk 2 napja nem kapcsolja be a telefonjat.