modern art

"Ne nézz hátra, de szerintem a bézskabátos pasi követ minket" - mondtam a spanyol lánynak a kortárs művészeti kiállításon. "Észrevettem, és ráadásul folyamatosan minket fényképez" - válaszolta, miközben a videóinstalláción a terjedelmes animációsfigura-asszony épp ostorral kezdte el verni négykézláb vonagló családtagját. "Szerintem vojőr" - mondtam. "Vagy a következő nagy ilyen eseményen minket fog kiállítani kortárs művészeti alkotásként" - mondta a spanyol lány. (A családtag eddigre holtan rogyott össze, az asszonynak pedig elkezdtek potyogni a gyurmakönnyei.)

Az a szuper, hogy a ma éjszakát nem számítva már csak kilencet kell aludni a workshopig. Az edzőm meg pénteken nem tart edzést, mert a négyéves fiának születésnapi bulit rendez. A fájó csuklóm ellenére mostanában jól nyomom.

ez kész

Mivel nemsokára elhagyom Berlint, a múlt héten lemondtam a Tagesspiegelt egyetlen mondatban, indoklás nélkül (ami egyébként egy remek lap és örökös előfizetőjük lennék, ha itt élnék). Ma ezt a levelet kaptam tőlük:

Sehr geehrte Frau ...,

herzlichen Dank für Ihr Interesse am Tagesspiegel. Gern haben wir sie aktuell informiert und über die packenden Fragen unserer Zeit berichtet. Um so sehr bedauern wir Ihren Wunsch, das Abonnement zu beenden. Ihre Kündigung bestätigen wir zum 31. 10. 2005.

Wir verlieren Sie als Interessierte Leserin* nur schweren Herzens. Vor allem würden wir gerne den Grund Ihrer Kündigung erfahren. Deshalb erlauben wir uns, in den nächsten Tagen mit Ihnen Kontakt aufzunehmen. Es liegt uns viel daran, von Ihnen wertvolle Anregungen für unsere zukünftige Arbeit zu erhalten.

Wir freuen uns auf das Gespräch mit Ihnen und verbleiben bis dahin
mit freundlichen Grüssen,

Der Tagesspiegel
aláírás

Azt hiszem mégiscsak kellett volna írnom még egy mondatot az indoklással. Á-val egyebek mellett a következőket találtuk ki a konyhában:

"Kedves Tagesspiegel, azért mondtam le az előfizetést, mert torz képet festettek a magyarokról, amikor pár hónappal ezelőtt kétszer is foglalkoztak azzal a témával, hogy egy magyar prostituált misztikus körülmények között kiesett egy berlini ablakból, de valaki elkapta, így túlélte. - Volksverdümmung über Ungarn - fűzte hozzá Á."

"Kedves Tagesspiegel, én azért jöttem Berlinbe, hogy megtanuljam a berlini dialektust, erre maguk mit csinálnak? Hochdeutschban írnak."

"Kedves Tagesspiegel, nem tetszett, hogy nem támogatták kellő mértékben a sármos kancellárt."

* Hogy ezt honnan veszik, szívesen tudnám.

Kicsit aggódom a mai éjszaka miatt: tegnap éjjel vaddisznók elől menekültem, akik nagyon agresszívak és veszélyesek voltak, aztán hirtelen Izlandon találtam magam, ahol összefutottam egy jófej rénszarvassal, akivel sokat beszélgettünk egy kőfalnál állva. Aztán a szokásos légkalapácsra felébredtem. (Építik a ház előtt a villamos pályát.)

Mindig azonos forgatókönyv alapján zajlik: Á. vesz egy tábla mogyorós Ritter Sportot és lerakja a polcra a gumimacik mellé. Rám rámtör a csokiéhség és mivel lusta vagyok lemenni a törökhöz, megeszem. Ezután jelentem Á-nak, hogy ismét megettem a csokiját, néhány napon belül elmegyek a boltba, megvásárolom és visszateszem a polcra a gumimacik mellé. Á. erre tegnap megjegyezte, hogy ez egy perpetum mobile. Nekem meg az jutott eszembe, hogy három hét múlva ennek is vége lesz.

a tréfás easyjet

Itt nem annyira szeretem osztani az észt, de ez annyira meglepett, hogy feltétlen szólnom kell róla. Vagy az van, hogy az easyjet járatokon általában csökkentették az utaskísérők fegyelmezttségére vonatkozó előírásokat (esetleg újabban humoristákat alkalmaz a cég) vagy ez csak a Berlin-Párizs, Párizs-Berlin viszonylatra igaz. Bár már az is furcsa volt, hogy amikor augusztusban jöttem Bp-ről Berlinbe először egy cseh automata szöveget nyomtak be, ami ment kb. 3 percig, mire valakinek leesett, hogy jé, nem is Prágában vagyunk és kicserélte magyarra. Mondjuk azon is mindig röhögnöm kell, ahogy az angol automata a "bréz bréz" feliratot ordítja, a csúcs mégis a Berlinből Párizsba tartó gép volt két hete, este 8-kor. A személyzet mindenféle nemzetiségű tagból állt, de láthatóan nagy volt köztük a multikulti összhang, mert nagyon lazára vették a figurát. Először is az angol csávó megpróbálta németül köszönteni az utasokat (akiknek a 90%-a bagettzabáló francia üzletember volt), aztán a felénél belesült, majd önmagán viccelődve folytatta tovább angolul. Aztán jött a haverja, aki szerintem francia volt és olyan show műsor keretében mutatta be az easyjet katalógus tartalmát, hogy mondhatnám, rázkódott a gép a nevetéstől (ha ha ha), külön kitért a Britney-parfümre, amit finom ironiával a vérbe alázott, aztán elmondta ugyanezt franciául is, hasonló sikerrel. Aztán még volt valami vicces, amire nem emlékszem, s bár a visszaút személyzete nem volt annyira cool, azért ők is elnyomtak egy-két poént.
Lehet ám, hogy ez egy új rejtett marketing stratégia, hogy a fapadosok között folyó kiélezett versenyben felülkerekedjenek, s hamarosan a jelenleg Berlinben futó überidióta reklámjaikat (mint "arcelona", "udapest", "aris" stb. - hú de olcsók vagyunk) lecserélik valami ilyenre, hogy "laugh and fly" vagy mit tudom én.

Ezt a három malacperselyt egy új jövő letéteményesének tekintem. A szombati bolhapiacon vásároltam őket 1 euró 50 centért. Már ez szimbólum, mármint az előnyös árfekvés. Minden malac más célra fog gyűjteni, ennyit már tudok (a citromsárga pl. Brazíliára). A mai napot a malacok fotózása mellett még proló internetes nyereményjátékok kitöltésével töltöttem és sok gondolkodással anyagi helyzetem előlendítése kapcsán. (van ilyen szószerkezet egyáltalán?) Úgy tűnik, el fogom adni a robogót, úgyis csak nyűglődök vele, és több mint ötvenezer kilométer van benne. Különben is az egyik internetes nyereményjátékban egy Vespa a főnyeremény.

Ma láttam Joschkát élőben. Be van rekedve. Á. Gerhardot látta élőben pénteken. Ő is be van rekedve. Miközben néztem Joschkát független külföldi figyelőként, azt a kísérletet folytattam, hogy nagy tömegben mennyire vagyok manipulálható: egyszer majdnem tapsoltam.

Lehet, hogy elvesztettem a humoromat.

Most erre kattantam rá.
Közel egy év digitális fényképezés után Stelpa felfedezte, hogy léteznek effektek, melyekkel képeket lehet variálni, valamint, hogy a blogba milyen egyszerű képet rakni.

Ma különben egy ilyen Galerienacht keretében sok galériában voltunk az Annával, a legtöbb nagyon unalmas volt, de a Palast der Republikban még a lebontás előtt csináltak egy klassz kiállítást.

Először volt ez a flash-nek nevezhető valami, két hét híján egy évvel ezelőtt, közvetlen beköltözésem után. Kb. 3 napja voltam Berlinben, amikor elsétált a házunk előtt, épp amikor mentem ki. A cipője miatt jegyeztem meg, mert furcsa volt, hogy itt valaki Tisza cipőt hord, főleg, hogy nem tűnt annyira magyarnak. Jóképű volt és sármos. Többet aztán nem is láttam.
Múlt héten ültem az airport expressen, és leült velem szembe egy pasival a Tisza cipőjében. Franciául társalogtak. Csöngött a telefonja, felvette és tökéletes németséggel bár, de enyhe francia akcentussal beszélt. Gondoltam, remek, ők is Párizsba jönnek, és elterveztem, hogy a check-int követő nyamvadásban jól megkérdezem, honnan van neki Tisza cipője.
Aztán megint eltűnt, mert nem Párizsba utazott.
Tegnap a Kaffee Burgerban a koncert után aztán hirtelen elrohant mellettem egy erősítővel a kezében a Tisza cipőjében. Ekkor végre jeleztem, hogy már az airport expressen is meg akartam kérdezni, és most már akkor árulja el, honnan van Tisza cipője. A válasza voltaképp nem volt különösebben meglepő: Budapesten vette, merthogy ott dolgozott egy fél évig.
A történetet aztán már csak R. tesója bonyolította tovább, aki jelezte, hogy haverok és hogy az ő hatására ment Budapestre. És egy másik cimborám közlése is, amire nem emlékszem pontosan, de a dugás szó és francia csávó neve közvetlen összefüggésben szerepelt benne.
A francia (a nevére nem emlékszem) mondta, hogy a volt nagy szerelme magyar, mondtam, hogy az én volt nagy szerelmem francia. Nagyjából ennyiben maradtunk.

Elkezdtem felpakolni a párizsi képeket, minden nap egyet, mert a genya fotolog csak ennyit enged ingyen és még lassú is. Hamarosan át fogok nyergelni valami másra. Itt vannak.

Add tovább - page 23 játék
1. Ragadd meg a hozzád eső legközelebbi könyvet
2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon
3. Keresd ki az ötödik mondatot
4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt.

"Es war Terrier, als sehe ihn das Kind mit seinen Nüstern, als sehe es ihn scharf und prüfend an, durchdringender, als man es mit Augen könnte, als verschlänge es etwas mit seiner Nase, das von ihm, Terrier, ausging und das er nicht zurückhalten und nicht verbergen konnte..."
(Patrick Süskind: Das Parfum)

(aBarbie-nál láttam)

Kurvára sok minden történt, kurvára sokat tanultam már megint az emberi hozzáállásokról, kurvára meglepődtem dolgokon pozitívan és negatívan is, kurvára nem tudok erről mit írni. Összegezni meg végképp nem tudom. Nagyon sok.

Inkább beszámolok majd a holnapi koncertről. Az előbb visszatértem Berlinbe.

"Valamit mondanom kell: a mi esküvőnkön nem fogok olyan piros mellényt felvenni, mint Seb" - az École Militaire-n lévő étteremben mondta ezt néhány órával ezelőtt, mire két opció jutott eszembe: vagy játszom tovább a flegmát vagy leöntöm az ásványvizemmel és teátrális keretek között távozom + örökre kitörlöm az életemből. Erre eszembe jutott, hogy öt évvel ezelőtt már leöntöttem egy korsó sörrel (hogy az autójáról ne is beszéljünk), úgyhogy játszottam tovább a flegmát.

Pár napja azon filóztunk Aurélie-vel, hogy hogy hívják Ciccolina férjét, a Pink Panteres csávót, aztán megkérdeztük a Google-t (Jeff Koons), erre ma a berlini Guggenheim kiállítótermében ott volt a napóleonos szobra. A mellékteremben négykor kezdték el vetíteni Az utolsó tangó Párizsban c. filmet, amit csak 20 percig tudtam nézni, mert milyen béna lett volna, ha pont emiatt késem le a 8-kor induló párizsi gépemet. Az utolsó jelenet, amit láttam a filmből, egy fekete szaxofonos volt. Kiléptem a múzeumból és az első ember, aki szembejött velem, egy félvér pasi volt, kezében szaxofonnal. Úgy látszik, ma ilyen valóraválós nap van.
Egy óra múlva megyek a reptérre, míg fel nem szállunk, nem akarok lezuhant repülőkről olvasni/hallani.

Különben le akartam írni a hétvége eseményeit, de elég annyi (vagy ahogy a nagypapám szokta mondani, elég az hozzá), hogy 8.30-kor tértünk nyugovóra, előtte ingyen fogyasztottam a Mudd Clubban, ahonnan valamikor átmentünk a Kaffe Burgerba, ahova egyenként belógtunk, majd egy dán ujságíró számlájára mindhárman elfogyasztottunk egy-egy mojitót. Én azóta óránként akaratlanul felröhögök, ha eszembe jut Aurélie coming outja R. tesójának.

És a Schröder-Merkel párbaj volt a hétvége megkoronázása (annyira izgatottan vártam, mintha bármiben is befolyásolná a jövőmet. Velem együtt 20 millióan nézték, ami azért bizarr.). Rájöttem, hogy a német belpolitika sokkal jobban leköt, mint a magyar.

Ja és megint voltam fönt a Reichstag kupolájában. Ezúttal 2x békésen el is szundítottam a német parlament fölött.

Ilyen lesz az idő holnaptól Párizsban, ahol leszek. Vasárnaptól állítólag lehűlés jön. Egyébként ezek a CNN adatai. A BBC jóval derülátóbb.

5 DAY FORECAST
Wednesday (27°C) (15°C)
Thursday (25°C) (16°C)
Friday (23°C) (12°C)
Saturday (23°C) (11°C)

(Ez a derű szó biztos az Aigner Szilárd miatt jött ide közvetlen a meteorológia témába.)

- o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o -

Nagyon jó híreket kaptam S-től. Ha hazamegyek, legalább annyit fogom majd látni mint itt. Mondjuk más kontextusban.

Néhány nap híján egy éve járok az itteni edzőmhöz. Az egész gondolkodásmódomat megváltoztatta capoeira szempontból, totál meg fogok hasonulni, ha újra otthon leszek. De nem is ezt akarom itten mondani, hanem azt, hogy pár nap híján egy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az edzés végén odajöjjön hozzám, megdicsérjen és gratuláljon. Most megyek, felmászom és felírom a kéménybe.

Szombat délutáni ebéd Aurélievel, lent Kreuzbergben a kedvenc töröknél az Oranienstr-n. A következő párbeszédet folytattam a pincércsajjal:

"Vielen Dank, es war sehr lecker"
"Es freut mich. Sie bezahlen ja dafür. Oder?"
"?? ... ja."

("Köszönöm, nagyon finom volt."
"Ennek örülök. Végülis fizetni fog érte, nem?"
"??...igen")

Berlin Zoo

A következő történetben nincsenek szimbolikus jelentések, ahol tehát a szövegben például vaddisznó szerepel, az alatt valóban a varacskos állatot kell érteni.

Szóval már egy ideje hallom, hogy az egyetem egyik kollégiumának a kertjében gyakran tűnnek fel vaddisznók, és pofátlankodnak, megpróbálnak kaját csórni stb. Állítólag a nagyobb berlini parkokban is élnek vaddisznók, de én eddig csak vadnyulakat, egy rókát és mókusokat láttam.
Erre tegnap Aurélie-vel szépen elkirándulunk az egykori Kelet-Berlin területén fekvő Müggelseehez, találunk egy tengeri homokkal feltöltött enyhén lankás írtást tele strandolókkal. Tök idilli az egész, úgyhogy kb. a közepén kényelmesen elhelyezkedünk. Épp jövünk ki a vízből, amikor a következő látvány fogad: vaddisznómama négy vaddisznógyermekével felbukkan az írtás szélén és vidáman kocog a napozók között egyenesen a cuccunk irányába. Mondom az Aurélie-nek, nézd vaddisznók, hihetetlen! A következő pillanatban aztán arcomra fagy a mosoly, amikor látom, hogy egyenesen a táskáink felé tartanak, elkezdik döfködni az orrukkal (nyilván megérezték a benne lévő szőlő és az alma szagát) és három kismalac megpróbálja kinyitni.
Én ekkor heves Scheisse kiáltásokkal válok egyszeriben a strand kettes számú látványosságává, majd feledve az összes rémes tanmesét kölykeit védő vaddisznómamákról, egy kisebb farönköt dobok feléjük. Erre a kölykök egy kicsit megriadnak, az egyik felkapja a táskámat, és eliramodik vele (a táskából hull kifelé a szőlő, a disznómama a háttérben dagadó keblekkel figyel). Erre további heves scheissézés közepette felkapok még egy farönköt és a kölykök felé dobom (természetesen nem találom el őket egyszer sem, nem is ez a cél) erre a kismalac elengedi a táskámat, felkapja az ugyancsak távollévő szomszédaink táskáját, szalad vele egy kicsit, és egy idő múlva azt is eldobja. Vaddisznómama riadót fúj és a kis család a strandröpladások között vidáman galoppírozva elhagyja a terepet. (Az ezt követő pillanat látható itt.) A támadás mérlege egy összenyálazott kenyér, kiborított szőlő és egy darabjaira szaggatott törölköző. És az, hogy a strand és a buszmegálló közti utat úgy tettük meg, hogy közben minden 20-ik másodpercben a menekülés lehetséges útját lestük.

Aurélie mindezt este elmesélte az egyik főnökének, aki erre megkérdezte, hogy milyen drogon él Berlinben, majd javasolta, hogy sürgően térjen vissza Párizsba. Egy szavát sem hitte nyilván.

Ma kirabolt minket egy keletnémet vaddisznócsalád, de most aludnom kell, így holnap mesélem ezt el.