fényképpel a kezemben mentem a fodrászhoz ma én is, de nem színésznőssel. természetesen nem olyan lett a hajam, mint a képen, de az ott - divatos hely, divatos emberekkel - töltött röpke két óra eseménynek megtette: a melegvíz épp nem működött, de dj nyomta élőben a zenét, mindenki maga szárította a haját, a fodrász kutyája pedig nagyon kedves volt. én meg most úgy nézek ki, amit a SzZé harsányan lemangafigurázna.

innen a távolból budapest egészen jó helynek tűnik. gondoltam ezt leírom, hogy meglegyen bizonyítékként. mostanáig egy volt gimnáziumi osztálytársammal, és egy egykori keletnémet álampolgárral elemezgettük a budapest kérdést. utóbbi rendszeresen ugyanazon a strandon strandolt agárdon, ahol én a fél gyerekkoromat töltöttem.

Schröder szaval, az utcán lőnek

összegeztem a hetet, két igazán különös esemény történt:

A.) Schröder nyílt és meleg tekintettel Rilke verset szavalt egy talkshowban (nem hittem a szemeimnek, ezért átrohantam Á-hoz, ő is ezt nézte, így bebizonyosodott, h nem a készülékemben van a hiba)

B.) ma résztevettem a háronapos capoeira workshop első napján. békésen folyt az edzés, amikor egyszer csak egy több elemből álló lövéssorozatra - de nem sorozatlövésre - lettünk figyelmesek. vizsgáltam a reakciókat: egy pillanatra mindeki megdermedt, s míg mi, tanítványok nem csináltunk semmit, a brazilok azonnal levágták magukat a földre. Többször megállapítottam, hogy a váratlan helyzeteket általában egy hajszálnyival tovább méregetem, mielőtt elhinném, hogy tényleg, mint ami tanácsos lenne, szóval ilyen téren nem vagyok az a túlélő típus. bár amikor tavaly ugyanilyen lövöldözősdi volt bronxban, egy stagediving nyitómozdulattal azonnal rávetettem magam az ágyra. akkor tulajdonképpen büszke is voltam magamra.

a következö hetveget bajororszagban kell töltenem magyar nepviseletben. jaj.

szombatig azt hittem, hogy madridban elhagytam a magyar mobilomat, aztán leesett, hogy belecsomagoltam a cipőmbe, örömöm azonban nem lehetett tartós, mert néhány óra múlva egy bulin elhagytam a német mobilomat, ami aztán szintén meglett, a bejáratnál leadták ugyanis.
"Nächstes mal sollst du besser aufpassen!" (legközelebb jobban oda kéne figyelned rá!) - imádom, ha a borotvált fejű fagyasztóládák moralizálnak.

tegnap volt az év eddigi leglehangolóbb napja, bár nem volt benne semmi drámai vagy szívfacsaró (de hülye szó ez), megváltozhatott a légnyomás vagy valami. ráadásul egész nap a muzulmán nők szívet tépő (most már figyelem, mik vannak a szinonima szótárban) helyzetéről olvastam és ez még jobban lehangolt. bámultam ki a szürke ablakomon, amit vélhetően hónapok óta nem tisztított meg senki, azért olyan szürke. majd gyors, ám alapos önértékelést tartottam. ez hiba volt. felívtam B-t, aki szerint bármilyen eredetű krízishelyzetből könnyedén ki lehet lábalni, ha az ember magánélete rendezett. este nagy nehezen rávettem magam, h elmenjek edzésre, végül kiderült, h Á-nak épp olyan hangulata van, mint nekem, ezért megittunk néhány pohár white russiant.

az ilyen napokat jobb átaludni - Á szerint a tv a megoldás.

a tesóméktól megkaptam az új kispál cd-t postán. érdekes kombó: a kedvenc kortárs magyar festőm (vetlényi) és a kedvenc kortárs magyar rock'n'roll figurám (lecsó) egyazon lemezen kiemelt szerepben. egyébként nem nagyon értem a zenekar ambivalens viszonyulását a kortárs magyar szex témakörhöz. talán majd ha én is a harmincas éveim közepére érek.

madrid

ami feltűnt:

- hogy gyakran látni lángoló kukát

- hogy a kisiskolások a hátizsákukat kerekeken húzzák maguk után, és uniformisban járnak

- hogy a tortilla szendvicstöltelékként is kapható

- hogy az emberek egocentrikusan, lökdösődve, utat elállva tömegközlekednek

- hogy a metró nem balról, hanem jobbról jön

- hogy a 40 feletti nők hangja tényleg olyan, mint az almadóvar filmekben

- hogy a kurvák sokszor úgy néznek ki, mint a gimnazista lányok és vice versa

- hogy feltűnően fényesek az utcák és a bárok

- hogy a reptéri metrójegy-automatát zavarba lehet hozni és át lehet ejteni (5 euró 30 cent helyett csupán 30 centet kért a jegyért, majd arcon csókolt és könnyezve rebegte, adios)
meg még egy csomó minden, ami nem jut eszembe

az utolsó kép róla az, ahogy párizsban áll a pályaudvar előtt, és integet. öt évvel ezelőtt azzal fejeztünk be mindent, hogy ha akkortól számítva négy éven belül egyikőnk sem házasodik meg, akkor majd jól egybekelünk. ezt persze ő találta ki, én mosolyogtam rajta, és pontosan tudtam, hogy ez is csak túlzásainak (82 db csiga 2000 karácsonyán) és meggondolatlan kijelentéseinek egyike.

néhány hét múlva találkozunk.

most madrid

van berlin helyett egy ideig, es ez igy van rendjen.

tegnap hajnalig neztem az emlekezös müsorokban, ami kimaradt 15 evvel ezelött. ahogy az emberek kezdetben tetova izgatottsaggal allnak a falnal, kesöbb nehanyan felmasznak ra (elöször lenyomtak öket vizagyuval - ezt peldaul nem is tudtam), aztan egyszer csak ott ujjongnak a tetejen, valaki elökap egy csakanyt - es innentöl a klasszikus kepek. atkapcsoltam egy masik csatornara, ahol a berlini orosz föguru, vladimir kaminer foglalta össze az elmult tizenöt ev tapasztalatait sajatosan vicces-bohem-naiv szemszögböl. amikor arrol beszelt, h idöközben milyen nepszerü hely lett prenzlauer berg, az utcankat mutattak, meg a hazunk bejaratat is konkretan, meg a keresztezödest, meg a metrot, ami a keresztezödes fölött megy.

aztan olyan harom fele - miközben a tv meg mindig emlekezett - elaludtam, es azt almodtam, h tizenöt evvel ezelött is megkerdeztek a nemeteket a legszebb szorol, es a vegeredmeny az lett, h "sofort...unverzüglich"

björk, alfok, grimsvötn

björknek köszönhetően egy régi kedves szokásomtól kell megválnom. eddig ugyanis minden utamba sodródó izlanditól megkérdeztem, h hisz-e az alfok (félig emberi lények, kb mint a trollok) létezésében, majd a mindenkori válaszra a "jéé, tényleg és miért?" - kérdéssel reagáltam. erre most jön björk és egy interjúban elmeséli, h a külföldi lemezkiadók emberei a felfedezésre váró izlandi zenekaroknál rendre azzal kezdik, h "na és fiam, hisztek-e az alfokban?"
"És ha valaki erre igent mond, ott figyel a lemezszerződés. Ez azért durva, nem?" - kommentál björk, aki egyes nézetek szerint félig maga is alf.

ja, és igaz, h nem breaking news, de ha már izland: 1998 után múlt hét hétfőn ismét kitört a Grimsvötn nevű izlandi vulkán, pedig már évek óta arra számítanak, h a hekla nevű vulkán fog kitörni. ez egyébként annyiban kapcsolódik a fenti bejegyzéshez, h a néphiedelem szerint az alfok preferált lakóhelye a lávamező.

az azért talán meglepő volt, amikor vasárnap este egyszer csak ott állt előttünk a budapesti underground élet (már ha van ilyen) anettkája, sugár meliton. mégpedig a kereszteződésben, ahol lakom, több száz kilométerre a budapesti underground élettől. agitáló irat /saját készítésű festmény / polaroid fényképezőgép nélkül. így lemeztelenedve, állandó kísérőjegyei nélkül már-már kezdtem azt hinni, h talán a klónja, de miután két perc alatt 5 vezető magyar politikusról mesélte el, h nemrég beszélt velük a mobiljukon, megnyugodtam, h tényleg ő az.

szülinapi buli vs. thievery corporation

szólok, h senki ne versengjen tovább, elnyertem a hónap lúzere díjat: sikerült ma estére időzítenem finn barátnőmmel közös születésnapi bulimat, amiben önmagában ugye még nincs is semmi lúzerség, a durva az, h este 10-kor tudtam meg, h mellesleg a thievery corporation is ma este játszik, ekkor persze már nem mondhattam le a saját bulimat, megpróbáltam tehát bús feledésbe tokajizni magam, mindhiába. aztán 3-kor véget ért a mulatság.
a következő etappban azon idegesítettem magam, h a helyszín - ahol a 2 dj kb most fejezi be a keverést - 6 de inkább 4 percre van lakóhelyemtől (a mila canti tőszomszédságában - üzenet a capoeirás kis barátoknak) oda is mentünk egy cimborámmal megnézni, mi a helyzet, mire a bejáratnál közölték, h igaz h már csak fél órát nyomják, de azért fejenként tíz euró, esetleg - ha jó fejek lesznek - tizenöt kettőnknek együtt, és ekkor persze leléptünk, a külső szemlélő számára meglepően nyugodtnak tűntem, pedig szétvet a düh magamban. tanulság nincs, annyi csak, h a versenynek vége.

szoval a kiralynöt kihagytam, miutan ejjel negyig neztem az amerikai elnökvalasztast valamint a legujabb wim wenders filmet popularizalt es förtelmes absinth-citrus keverekeket fogyasztva, mindezt kb ketszaz kerry rajongoval a tränenpalastban, (wim wendersnel erös tetöfixacio kezd kimutathatova valni, plusz a legviccesesebb jelenet a filmben az, amikor a föhös es a föhösnö allnak - na hol? - egy tetön new yorkban a ground zero mellett, es a föhös igy szol: "Valami mast vartam, nem egy epitesi területet."), tehat mindezek utan csak a kiralynö zöld kalapja miatt nem keltem fel hajnalban. resztvettem az egyetemen egy szeminariumon, vasaroltam jutanyosan ket kafka es egy paul auster könyvet, talan felfrissitem a ruhataram es talan felhivom azt az embert, akinek hozzam hasonloan ma van a születesnapja.

Elmeséltem nyár végi ismerősömnek emailben, h miután downsten a chumbawambából belenyomta az arcomba mikrofonját, h énekeljek bele (jaj, ez durván szexactionosan hangzik, pedig nem is vagyok rocker), beültem egy taxiba, amit egy török pasi vezetett és vigyorogva megjegyeztem, h "megbocsájtom ám, h 150 évig uralkodtatok rajtunk". Ezután vidáman beszélgettünk hazáig. Nyár végi ismerősöm megfedett, mondván: Kisse konnyelmu vagy a megbocsatassal, 150 ev hosszu idö, sok szenvedest okoztak ösapainknak. Remelem azert borravalot nem adtal neki. Szegeny Titusz.

Nem mintha érdekelne az angol királynő, de ha egyszer már itt lesz a városban, úgy döntöttem, h a születésnapomat azzal kezdem, h 3D-ban megnézem. A királynő egyébként ugyanabban a hotel adlonban száll majd meg, amelyiknek ablakából csaknem kerek két évvel ezelőtt jacko kilóbálta csecsemő korú gyermekét. Ma az egyik rádióban azt találgatták, h vajon milyen színű kalapot visel majd II. erzsébet, én pedig azt találgattam, h vajon hány hónapig élnék abból a 8500 euróból, amennyit őfelsége a kvártéjért csenget ki éjszakánként.