Üdvözöljük a Wizz Air-nél! Regisztrált ügyfelünkként Ön a legjobb légitársasági szolgáltatásokat élvezi majd, bárhol is van. Nem mást ígérünk mint tökéletes elégedettséget, mindenhol a legalacsonyabb díjtételeket, valamint az ágazat legjobb pontossági mutatóit. - ezt a remek stilisztikai érzékkel megfogalmazott levelet kaptam az éjjel, miután röpke másfél óra töprengés után kifundáltuk, h a rosszabbnál rosszabb maradék időpontok közül mikor menjünk Amszterdamba. Mindegy, a lényeg, hogy megyünk, csak visszaút jegyünk nincs.

"A hétvégén azt álmodtam, hogy otthon vagyok a szüleimnél, az egérrel rámegyek a Holdra és rácopyzom a szomszéd ablakára. Innentől a Hold ott világított a szomszéd ablakán" - ezt mesélte tegnap E. barátnőm. Az IBM-ben dolgozik.

Hung. Grammar

Ide egy kép jött volna, csak a genya blogger nem rakja be.

Pierrot vagyok

Meg kell, hogy jegyezzem, hogy tegnap éjjel leesett az első hó. Szívesen olvasnék egy tanulmányt arról, hogy ez miért említésre méltó természeti esemény (bezzeg azt sosem jegyezzük meg, hogy megvolt az idei első villámlás vagy 10-es erősségű szél).
És bár nem vagyok a topon már egy ideje, most kitaláltam, hogy leszarom.

A legmegdöbbentőbb a tegnapi időutazásban nem is a zenekar volt (akinek a számait részben elfelejtettem), nem is a barbi által találóan FMK-feelingesnek titulált koncertterem, hanem az, hogy a Bahnhof női vécéjében ugyanaz a vécésnéni ül, mint tíz évvel ezelőtt.

P. barátnőm levele ma reggel:
"Ma voltam vérvételen, ahol egy hatalmas sor végére kerültem, anyukád meg ott volt az elején, és odahívott, én meg eleinte nem is mertem odamenni, mert gondoltam, h a többiek meglincselnek, de aztán odamentem, anyukád meg szuperkirályul eljátszotta, h a lánya vagyok, mondta, h elég kés?n értem ide, adjam oda neki a papírjaim, meg menjek, üljek le az anyuékhoz (nagymamádékhoz), és várjam meg ott, meg ilyesmi (mondjuk a nagymamádékat nem nagyon vettem észre). Tök jól csinálta, igazán belevaló volt, el is határoztam, h példaképemmé fogadom."

P. szőke, anyu meg én barnák vagyunk. :)

Rájöttem, hogy az ember életét az állatos hírek szépítik meg.
Az enyémet most még az Asian Dub Fundation is, amit épp hallgatok.

Végül egy harmadosztályú vendéglátóipari egységben zárult az este a pasival, aki külső jegyeit tekintve Robbie Williams és egy troll keveréke. Itt először kihallgattam, majd álruhás Mátyás királyként becsatlakoztam a szomszéd asztaltársaság beszélgetésébe, akik a munkahelyemről témáztak (jobban mondva az egyik osztotta az észt a másiknak), aztán a csaposról kiderült, hogy valaha híres focista volt, neki megvillantottam a Videoton nyolcvanas évekbeli tündöklése kapcsán szerzett tudásomat, aztán megittuk azt a förtelmes bort, amitől most teljesen rosszul vagyok.

Azt hiszem az lesz nekem a legjobb, ha Amszterdamban töltöm a szilvesztert. Már csak pénz kell, telekocsi vagy repülőjegy-nyeremény.

Az elromlott tárgyak listájának új tagjai: redőny, laptop, fülhallgató. hurrá!

Miután az egészséges (?) paranoia tovább dolgozik, egy perc alatt el kellett döntenem, mi az, amit jobb ha mindig magammal hordok. (Merthogy nem szeretném, ha valaki adott esetben elrabolná.)
A mobil, pénztárca és határidőnapló mellett ez: a szüleim lakásának kulcsa, az útlevelem és a Rot Front cédém. Próbálom értelmezni.

Délelőtt tizenegy óra volt, amikor először megszólalt a telefon. Nem értettem, honnan jön a hang, de azt még kevésbé, hogy miért változott meg. Ezután arra gondoltam, hogy valaki nálam alszik, de mivel nem láttam sehol, inkább azt gondoltam, hogy valaki az éjszaka poénból átállította a csengőhangomat. Legközelebb háromkor csengett újra, ekkor is azon a szokatlan hangon. Felkeltem és lokalizáltam a kabátom zsebében. Szürke volt, és nem az enyém. A női telefonálóval közöltem, hogy valamilyen számomra sem egészen ismert úton került hozzám ez a telefon, erre ő megörült, mert a tulajdonos csaja volt.
Mindez a PUF koncert, és a Kuplungban lévő kikapcsolódás után történt. Utóbbi helyen S-sel -ahogy a berlini éjszakában a régi szép időben ugye - egymás keresztnevét ordítoztuk, míg el nem jött a hajnal és haza nem küldött minket a személyzet.

- miután a motoromra kifizettem egy halom parkolási pénzt, a parkolós cuki kiskutyája kibelezte az ülésemet és több helyen lehúgyozta a kereket és vázat. a parkolós semmit sem ismert el és elküldött a picsába (előtte természetesen beleléptem a kutyájának a szarába, amit még mindig nem sikerült maradéktalanul eltávolítanom a cipőmről
- néhány ember egyszerűen nem érti, amit magyarázni próbálok neki, pedig érthetően magyarul mondom
- nincs melegvíz és lehet, hogy bontani kell a falat azért, hogy újra legyen
- amikor épp nem náthás vagyok, akkor gyomorrontásom van
- kiderült, hogy májusban nem elvesztettem a magyar mobilomat, hanem lenyúlták, majd az ismeretlen személy több mint 20 000 forintos számlát csinált vele. ezt nyilván nem ő fogja kifizetni
(és hogy ne csak károgjak itt: tegnap küldtem egy sms-t az embernek, akivel egy napon születtem a születésnapunk kapcsán, és a legkedvesebbet válaszolta, noha BB-hez hasonlóan már őt is teljesen leírtam)
welcome to hungary

Régóta próbálok rájönni arra, hogy mért csomózódnak össze 100%-os bizonyossággal az egymás szoros közelségében lévő zsinórok.Ezzel a problémával kiköltözésemkor szembesültem. Nem volt könnyű.

- Einmal Franzose immer Franzose, einmal Ungarin immer Ungarin.
- Aber ich hatte auch mal einen Brazilianer.
- Ah. Ein Brazilianer ist fast ein Franzose.

Á. azt írja, hogy még gyászol, mióta hazajöttem, és én is gyászolom Á-val való együttélésemet, mert Á-val lakni csudajó.

Tegnap voltunk a Mátrában a rokonaimnál, akik közül többen megjegyezték, hogy míg nem volt november 1. munkaszüneti nap, addig sokkal több ember volt sötétedés után a temetőben, most meg mindenki elintézi az egész gyertyaégetést délután, aztán hazatép. Ezt persze nem így mondták, hanem sokkal szebben, a rokonaim ugyanis az utolsó palócok közé tartoznak, akik még palócul beszélnek.