Már egy napja újra itt vagyok Berlinben, és sokkal hidegebb van, mint Amszterdamban volt, és a fák is kopaszok még, és nem lehet levendula levelet tépkedni az utcán, és amikor az Ikeában jöttünk-mentünk R-rel, egy idő után rádöbbentem, hogy nem látok egyetlen fekete izompacsirtát sem, aki pontosan tudná, mi a csízió.
Ez persze nem baj, csak még nosztalgiázom. Valójában jó itt lenni, ahol hideg van, fúj a szél, csupaszok a fák, nem lehet levendula levelet tépkedni és eseményszámba megy, ha süt a nap. És jó, hogy itt van R., akármit is jelentsen ez.