Három óra múlva találkozom Vladimir cimborámmal az Alexanderplatzon, hogy elinduljunk Lyonba, ahová az út a Schönefeldi reptéren keresztül vezet, ahol épp négynapos légiparádé van, melynek keretében a hétvégén pl. egy vadiúj 500 férőhelyes Airbus-ra lehet jegyet váltani, ami aztán berepül Berlin felé kis sightseeing gyanánt. (ennél kicsit hosszabb mondatot akartam írni, francba)
Mi lesz velem enélkül a város nélkül? Ja, ja persze kárpótlásul ott van Budapesten egy csomó minden klassz meg izgalmas. Csak ne lenne olyan agresszív ott a hangnem.

Mélységesen egyetértek ezzel. Mentális egészséget Hungarinak!

Megláttam, hogy az előző pont a 666. bejegyzés volt (ever), és bár a számmisztikában pont nem hiszek, biztos ami biztos, írok ide gyorsan egy 667-et.
Péntek éjjel a Roadrunners klubban kitaláltam (és ott nyomban, majd később a Kaffee Burgerban is teszteltem), hogy két éven át végezni fogok egy kísérletet, miszerint ráugrok emberekre, és tapasztalataimól álnéven írok egy bestsellert. A pénzből megvalósítom álmomat, és felváltva élek Berlin és Budapest között, sűrű kitekintésekkel Rio de Janeiróra.
Három szakaszra osztottam a kísérletet, most az elsőnél tartok (csak a dokumentálás végett: tulajdonképpen az egész májusban kezdődött a Merlinben, majd másnap egy vidéki helyszínen vált szokásommá):
1. ráugrás ismerős férfiakra
2. ráugrás ismerős és ismeretlen férfiakra
3. ráugrás ismerős és ismeretlen nőkre
(esetleg 4.: ráugrás macskákra, de erről hajnali fél hat körül vendégségben lévő HB barátnőm és vendégségben lévő Anna orosz barátnőm - akinek egy könnyedebb lefutású alkoholmérgezést köszönhettem a közelmúltban - lebeszéltek.)

A könyvnek valami frappáns címet kell adni, pl. Jump!

Aus der Redaktion (nicht live)

Kolléga a folyosó túlsó végéről megáll kolléganővel egybeérő asztalunknál:
"Mostanában szép kolumnákat írtok" - és mindkettőnkre rámosolyog.
Kolléga két asztallal odébbról:
"Mi történt veled, Thomas, motivációs tréningen vettél részt?"

Utóbbi pár óra múlva telefonálás közben: "Igen, és ott az autó mellett Milka csokoládé színben."

Úgy meghúztam tegnap edzésen a hátam, hogy a mélyebb levegővételeknél, sóhajtásoknál, gurgulázó nevetéseknél és tüsszentéseknél nagyon fáj. Ez természetesen nem befolyásolja péntektől esedékes ötnapos kiruccanásomat BB szülővárosába, Lyonba (aki egyébként legutolsó találkozásunk óta családapa, híres producer és dagadt lett).

De már az elején elkalandoztam attól, amit voltaképp írni akartam: azon töprengtem ma Kreuzbergben, miután megtaláltam végre a guarana lelőhelyet és kerékpáromon eszegettem a töröktől vett wasabis mogyorót, hogy akkor mi a francnak is megyek én haza?

Nem találtam rá racionális választ.
Nem racionálisat többet is.

Még egy kis Berlin

Ma megvettem a repülőjegyemet Hungariba. Kicsit több mint három hét múlva ismét hazámban követhetem alapelveimet, a szórakozást és szórakoztatást.
Persze minden teljesen más lesz, mint amikor február elején eljöttem. Legfőképp az nem valószínű, hogy azokkal a pajtásokkal fogok dolgozni, akikkel 2004 január eleje óta mostanáig dolgoztam. Ez egy bánatos szmájlit érdemel: :(

Továbbá.
Annak örülök, hogy sikerült ismét egy hosszabb időszakot Hungari nélkül eltöltenem*. Ez már önmagában nagy eredmény, amin tulajdonképpen 11 éve folyamatosan keményen dolgozom (meglehetős sikerrel).
Aztán már csak azt szeretném, hogy legalább olyan klassz legyen a maradék 2008, mint amilyen 2007 volt. És hogy a végén legyen már végre egy szép nagy happy end, hogy nyughatatlan természetem pihenhessen végre egy kicsit.

*Ennek eredményeként legalább augusztus végéig nem folyok bele a kollektív panaszkodósdi, -kurvaanyázósdi, -dögöljön meg a szomszéd tehenesdibe. Ezen kívül nem fogom úgy képzelni, hogy az éjszakában folytatott small talkok egyetlen lehetséges módja a szellemeskedős beszólás/cinizmus.
Augusztus végén viszont elkezd támadni a parlagfű.

Na, ennek a blognak a névadója, Fatboy Slim sosem lesz többé Fatboy Slim.

Next to the Dalai Lama

Mostantól minden más lesz: percekig két méterre állt tőlem a dalai lama. És beszélt hozzánk. Az egyik német lakótársam szerint azóta sokkal energiadúsabb vagyok (szerintem csak nem voltam ma dolgozni), ellenben azt határozottan érzem, hogy megváltozott az aurám. Azért állítólag még tennem kell, hogy következő életemben egészen biztosan ne legyek giliszta vagy Bíró Ica.

Amúgy ez sokkal érdekesebb élmény volt, mint amikor a George Clooney megkérdezte, hogy hogy vagyok, vagy amikor a GusGus egyik tagjába botlottam egy szinte teljesen üres reykjavíki bárban, akinek be is mutattak, de nem mertem rákérdezni, hogy "olyan ismerős vagy te nekem, nem te vagy a gusgusos srác, akinek két hete voltam a koncertjén?". A dalai lamat persze egyből megismertem, pedig nem ő volt az egyetlen bordó-narancssárga ruhás szemüveges. És milyen lehet már a XXI. század egyik legismertebb arcának lenni.

Számos közlendőm van az elmúlt napokról, de ebben most a fáradtság, holnap pedig Hamburg akadályoz meg.

a youtube világában található egyik felvételre, melyen capoeirát üzök egy brit harcostársammal, érkezett egy üzenet:

the girl has a nice style! I like it :D

most ennek örülök.
és újra hello ékezetes betűk (már amelyiket megtalálom)

Hat azt meg majdnem elfelejtettem leirni, draga barataim, hogy ma szerepeltem a cseh közszolgalati radio hajnali 5.45 perckor kezdödö adasaban. Feltetelezem, hogy eber (hosszu e az elsö) tömegek hallgattak hangomat.
A lentebb taglalt esemenyröl osztottam az eszt, kiemelve a kulminalodo nemetorszagi langos-helyzetet.

A Karneval der Kulturen iden azzal a legföbb tanulsaggal jart, hogy szinvonalas tömegrendezvenyt egyszerüen nem szabad belepö nelkül csinalni. Mivel 4 napon at csodas volt az idöjaras, mar szombat estere elviselhetetlenne valt a tömeg, vasarnap este pedig meeg nekem, tömegfilnek is menekülnöm kellett.

De volt egy csomo erdekes dolog: peldaul legalabb harom langosos stand, amiböl csak az egyik irta ugy a nevet, hogy Langosch, a többi magyarosan, ekezettel, ami nekem itt most nincs ugye (atlag 3 euro/Stück darabja). Az egyiknel arultak valami langosteszta alapu fankszerü kepzödmenyt is, amit Hungariban sosem lattam (pedig sok mindent lattam mar, draga barataim), ezen elgondolkodva arra jutottam, hogy külföldön akar a szalamis kenyerre olvasztott törökmezet is el lehet adni honi specialitaskent. Alkalmam nyilt tovabba folyamataban megfigyelni, mikent valik sapadtbol elöbb üde rozsaszinüve, majd rakvörösse egy berlini ska (Berlin Boom Orchestra) zenekar enekese a kb. masfel oras koncert alatt.

Klassz volt meg a Forro in the Dark is, melynek a zeneszei korabban olyanokkal jatszottak együtt, mint Beck, Tom Waits, Johnny Cash, Lounge Lizards vagy M. Laszlo Tavolodo nagy kedvence, a Klezmatics. Es akkor itt ragadnam meg az alkalmat: mondja mar meg valaki vegre, h M. Laszlo Tavolodo miert hagyja ki rendre a brazilokat a Vilagzenei szinpad programjabol, ellenben miert szerepeltet tul bizonyos zenekarokat Szigetröl Szigetre (ez a kerdes amugy mar evek ota kinoz, remelem iden vegre lesz alkalmam föltenni).

Aztan meg az is törtent, hogy Vladimir baratommal egy nyilt rodaban megint megmutattuk, hogy a mi iskolank üzi a legdinamikusabb, legfantaziadusabb, legelegansabb capoeirat szeles e földkereksegen, a török rocktol viszont felidegesitettem magam, ittam ellenben finom ghanai banansört, amiben tenyleg banan volt es nemcsak aroma, es eszrevettem, hogy valamiert minden szingli nö, aki fekete kisgyereket fogad örökbe szegeny afrikai orszagbol, uj csaladtagjat különleges eröszeretettel cipeli a kongasokhoz, gondolom azzal a celzattal, hogy had szokja a kicsi ösei ritmusgazdag kulturajat, es azzal a tulajdonkeppeni eredmennyel, hogy a gyermek koran hallaskarosultta valik.

Berlinben (hol mashol?) - iden az egyik kolleganöm meglatasa szerint novembertöl aprilis vegeig november volt, es a harom hetig tarto aprilisi esö utan semmi okom ra, hogy ezt ketsegbe vonjam - az ember egyszerüen nem hiszi el, hogy jora fordulhat az idöjaras. Ehhez kepest ma, azaz majus 12-en tetötöl talpig megfürödtem a Wannseeben, barnultam, az arcom pedig enyhen megpirult.

Ha lehetne kommentelni, megfuttatnam azt a kerdest, hogy mas is ugy van-e vele, hogy rakattan egy szamra, es akkor hetekig azt hallgatja, meg olyankor is, amikor nem akarja. Eddig csak a brazilnal eszleltem ezt, de ö nem annyira er, mert egy napon születtünk, tehat eleve determinalt a hasonlosag.
Most ezzel a Milyen allat? cimü vadiuj PUF szammal vagyok igy. A közepen van ez a "Bolond a sziv..." kezdetü sanzonos resz, amire különösen ra vagyok kattanva. Majd jelzek, amikor kevesebbszer kezdem meghallgatni, mint napi harminc alkalom.
A közelmultban hasonlokeppen jart a RotFront, Cassia Eller, Mimi Maura es a Csillag vagy fecske Erik Sumo feldolgozasban.

Az a baj ezzel a varossal (Berlin), hogy a veletlenek folyton keresztülhuzzak a szamitasaimat. Tegnap este tizkor is biciklizem haza a Prater nevü legnagyobb berlini sörkertböl (melyre a regi lakas konyhaablakabol pont ralattunk), amikor hopp, aznap masodszor is belebotlok az itteni edzömbe es Vladimirbe, aki edzötarsam es hatalmas cimboram egyben. Rövid beszelgetes utan kiderül, hogy azert kerültek enyhen ittas allapotba, mert Vladimir ortodox vedöszentjet, egy bizonyos Szt. Györgyöt, a sarkanyölöt ünnelik (bocs, ha ez valakinek evidencia), es ezert most mennek tovabb meg jobban megünnepelni Györgyöt. Kis unszolas utan kötelnek alltam, igy aztan igen jo hangulatban kettöig szorakoztunk az Acudban.
Az aranysarga magassarku cipöm volt rajtam, mire az egyebkent nagyon visszafogott, mar-mar felenk edzöm megjegyezte, hogy ö pont ilyen cipös csajt akar. (Ide raknom kell egy szmajlit: :)

home

összesen öt nap es harom varos; egy bena kezdes a draga gy-vel; pentek ejjel: zp - vittula - merlin; szamtalan jägermeister es meg szamtalanabb mulatsag; enek a szakado esöben a kompaniaval, pont mint 12 evvel ezelött; az azota kinaba es olaszorszagba tavozott ket kolleganö a castroban; egy meglepetes, ami jol sült el, de felmerhetetlen következmenyekkel jar; a megnemesedett arcelü kollega es a masik, aki melyen hisz a popban; s. baratnö, aki a varos legvirgoncabb tancosa; a komikumba torkollott antre; a hotelnak alcazott gyär; az ägy, amin a boldogsagtol ugy ugraltam, mint egy öteves gyerek; a hatmasszazs, amiert nem kell külön kervenyt benyujtani; egy szakallas ferfi, akire felebarati szeretetböl ugrottam ra ketszer es egy kekszemü, akire azert, mert elboritottak a boldogsaghormonok; egy rosszkedvü szemüveges, aki mindig beszol; egy auto, amit mar nem kell füteni; 14 uj popdal, melynek a fele pazar; a feherruhas cimborak a kinai faragott szobrok elött; e. baratnö, akivel szuper reggelizni es ebedelni, mivelhogy life is a piknik; hat darab lila vagy kek folt; egy uj szürke öv a dzsungelharchoz; a megreccsent terdü harcostars; igazi viragok es a felfujhato haverjuk, ami most anyukam asztalan all; eperleves, szölö, mezes zserbo, tulcukrozott tea, benzinkutas szendvics, gombapaprikas, gyöngytyuk leves, szarvas vadasmartassal; csok, könny, öleles, pacsi, puszi es minden egyeb, ami egy peldas romana füzetben elöfordulhat.

es az a döbbenetes bizonytalansag, amit mindezek egy resze magaval vonz.

Jol van, nem vagyok egyedül: a tesom egy komplett futballpalyat keszit el ujra egy egesz honapon keresztül, csak mert tevedesböl athaladt rajta egy tehencsorda.
(a tesom kerteszmernök)