Pénteken felvonultak előttünk a város őrültjei: kezdődött azzal, hogy a Krisztina körúti görög cipőárus egyenesen ki akart minket toloncolni a lottózó nagyságú üzletből, mert a) vagy túl sokáig válogattunk b) nem tetszett neki, hogy nem azokat a modelleket választjuk, amiket ő ajánl (velünk nem lehetett baja, mindketten jámborak vagyunk, a Legó különösen). Azt mondta, sok munkája van, nem ér most rá eladni (!), ehhez képest a Legó látta, amint érkezésünkkor csak ücsörgött. Végül miután kérlelve kértük, hagy maradjunk még, és ne küldjön el minket a plázákba (ez volt a szándéka ugyanis), vettem egy adidas cipőt durva 3000 forintért a dzsungelharchoz. Erre megenyhült és búcsúzóul mindkettőnk kezébe nyomott egy-egy angol gyártmányú tejkaramellát.

A következő állomáson, a Csigában, a szomszédos asztalnál két szolid belvárosi entellektüell (30asok, de inkább a negyven felé) egy helyes baltát nézegettek a kávéjuk fölött barátian diskurálva.



Az már nem is volt meglepő, amikor szombat éjjel a Fecskében megjelent Lenin. Döbbenetes volt a hasonlóság profilból, nagyon bánom, hogy nem fényképeztem le.

A Nagy Blogelhanyagolási Projekt Keretében majdnem elfelejtettem szólni az első hóról, márpedig az első hó az majdnem olyan, mint az első fecske, azzal a különbséggel, hogy az első hóra azt mondja magában az ember, hogy fuck, még csak most kezdősik a tél, az első fecskére meg azt, hogy yeah, itt a tavasz. Az alföldi parasztember ezt persze sokkal kevesebb angolszász eredetű indulatszóval mondja, de ez most elhanyagolható észrevétel abból a szempontból, hogy nincs szebb annál, amikor az első hó érkeztét egy vidéki panzió fürdőszobájában tölti szerette társaságában az ember és miközben a pelyhek csendesen hullanak alá a légből, tetemes mennyiségű vízzel árasztja el a helyiség padlózatát.

Az első hóra való emlékeztetésért köszönet illeti Galadot.

Elég rossz a kedvem. És tudom is, miért rossz a kedvem és ettől még rosszabb a kedvem, hogy tudom, hogy ettől rossz lehet a kedvem.

Pedig:
hétfőn meglepetésszerűen elvittek Bécsbe
ahol például találkoztam az Aurélie-vel, miközben egész nap sok kedves ember gratulált az öregedésemhez és kaptam három nagyon klassz ajándékot
aztán másnap este pompás edzés volt Budapesten, ahol nagyon élveztem a dzsungelharcot
szerdán meg legyőztem L. negyedik titkos bónuszajándékát, a trükkös vírust (pedig hőemelkedésem és dagadt nyirokcsomóm is volt)
csütörtökön további győzelmeket arattam a vírus felett
pénteken meg megnéztem, hogyan készül egy lehetséges lemezborító és ezalatt könnyesre röhögtem magam
ma meg a családommal vagyok, akik nagyon szeretnek, este pedig ünneplés és 80-as évek popzene lesz a kedvenc budapesti szórakozóhelyemen.

Ilyen szép hetet, és mégis rossz a kedvem. Nem tetszik ez nekem.