hétfő, március 31, 2008

Tanulság a jövőnek és az olvasóknak: soha ne képezz intellektuális produktumot megcélzó munkaközösséget egy anarchistával és egy individualistával. Főleg, ha benned is van valamennyi a mondott tulajdonságokból. A vége egy vállalhatatlan, félkész katyvasz lesz.

vasárnap, március 30, 2008

Én ilyet utoljára Rio de Janeiróban láttam a Lapa egyik casa da sambájában (szamba ház): óriási barokkos bálterem, hatalmas ezüst gyertyatartók a fehér abrosszal fedett asztalokon, frakkos pincérek. Az egykor volt pompa (értsd: cirádás falak, óriási tükrök és csillár) és az elmúlás (mindezek oszladozása) csodás elegye. Az egésznek volt valami nagyon bizarr, ünnepélyes, apokaliptikus hangulata, melyre az egyetlen ésszerű magyarázat az volt, hogy egy filmforgatáson vagyunk.

(Ha például megtudnám, hogy kétesélyes műtét előtt állok, biztos, hogy előtte ide jönnék mulatni egy óriásit. Aztán, ha nem sikerülne a műtét, ide szerveznék halotti toros bulit kötelező jelleggel.) És ehhez jött még a legvegyesebb korosztályú és szubkultúrájú közönség a Berlin jelenét leginkább meghatározó trash-től a lakodalmason át a dámás outfitekbe burkolva. További meglepetésként az egyik falnál felbukkant egy otthoni kollégám, Jocó, de á, mondom, ez nem ő, hiszen ő Budapesten van. Aztán mégiscsak ő volt a csajával.

Mindez tulajdonképpen egy születésnapi buli volt a Ballhausban, Mittében és az éjszaka utolsó harmadában Jocóéknak köszönhetően még azt is sikerült megtudnom, kit ünnepelünk.

(A képek a Ballhaus honlapjáról származnak)

szombat, március 29, 2008



vidám, ártalmatlan popzene a német fővárosból.



itt már bevadulnak híres színésszel, de még így is ártalmatlan

csütörtök, március 27, 2008

„Mondtam nekik, hogy dzsointtal nem rappelhetnek a szaunában. Hiába akarták, hogy dőljön ki a füst, ahogy jönnek ki mikulásruhában.”
„Reggeli előtt egyik nap sem ittam”
"Bocs, azért szakadt meg a vonal, mert átgurultam az ágy túlsó oldalára.
- És ott nincs térerő?
- De, ott is van, de középen nincs."
„Na, megyek, a kandalló előtt fogunk mindjárt koncertezni 5 embernek”

A kedvenc berlini zenekarom pár napra levonult csapatot építeni egy brandenburgi kastélyba. Még holnapig ott épít, és hiába invitáltak többször is oly kedvesen, itt tartott a kötelesség és a Slubicében szerzett gyomorrontásom.

szerda, március 26, 2008

Szeretem, ha ennek a blognak az olvasói csupa jókat gondolnak rólam, ezért nem írom le, hogyan végződött szombaton az előző posztban látható különleges sörtípus tesztelése. Legyen elég annyi, hogy Madonnával közös kedvenc szórakozóhelyünkön egy ideig kiválóan szórakoztam sokadmagammal, táncoltunk, kurjongattunk, ölelgettük egymást, énekeltünk orosz dalokat (nem tudok oroszul). És ne tovább.
Tegnap Frankfurt am Oderben (Németo.) és Slubicében (Lengyelo.) voltunk, a két várost egy folyó és egy híd választja el / köti össze, amin zavartalanul sétáltunk át egyik oldalról a másikra. Csodás érzés volt a valóságban megélni a schengeni határok kitolódását (mert a repülőtereken csak egy-két napon belül távolítják el a határőrfülkéket, Hegyeshalomnál meg egy ideje nem keltem át, szóval nekem ez volt az első ilyen élmény). Ők pedig itt német/lengyel/német-lengyel horgászok, akik pont a határmezsgyén horgásznak.


Schengen előtt egyébként a cigarettacsempészetnek igen nagy kultusza volt itt, egész nap a hídon keringtek a két ország között a köznyelvben hangyának nevezett csempészemberek. Az egyetemistáknak meg mindkét oldalon voltak óráik, ezért a diákigazolványukkal gond nélkül járkálhattak ide-oda. Egészen 2001 szeptember 11-ig, ekkor ugyanis három hétre beszűntették a hídon flangálást.

szombat, március 22, 2008

Fehér-sötét ser

Na és akkor rögtön itt a másik: a sör, ami egyszerre fehér és fekete. Ide képet is mellékeltem, hogy mindenki mélyen át tudja érezni a problematikát.


Van ugye ez a Weißbier (szó szerint fehér sör, másnéven Weizenbier vagy Hefeweizen), ami magyarul búzasör. Általában karcsú, íves pohárban adják és elég világos. Erre itt egy sör - ma vettem egy töröknél -, melynek a cimkéjén egyszerre szerepel, hogy fehér és hogy setét.
És, tessék, a Wikipedia igazol, hogy miért szoktam gyakran banánízt érezni a búzasörben. Az ún. isoamylacetat miatt, ami fogalmam sincs, mi magyarul.

Teleüres

Amellett, hogy nagyon szeretem a németeket és úgy érzem, már eléggé értem is a működésüket, néha még azért belebotlok pár vicces dologba.
Nyelvileg pl. van a pár éve aktuális szleng, a voll (szó szerint tele), amit nagy előszeretettel csapnak jelzők elé nyomatékosításként (ha lehet, hasonlóan szlenges jelző elé). Így jönnek létre ilyen szavak, hogy mondjuk vollcool vagy vollgeil. A legjobb, amikor az új szóösszetételben az eredeti jelentéstartalom is megjelenik, ilyenkor jönnek ezek, hogy voll-leer (mondjuk egy sörösüveg), azaz szó szerint "teleüres".

csütörtök, március 20, 2008

Ez az Anton Corbijn

is zseniális. Évekig fotózta a Joy Divisiont (is), most meg összerakta egybe az egészet. Ilyen jó filmet már nem is tudom, mikor láttam utoljára. Nem a Berlinalén, az biztos.



Mondjuk rózsás hangulatba nem kerültem tőle. És tök jó, hogy pont az Alexandra Maria Lara benne a Ian Curtis csaja.

kedd, március 18, 2008

Ja, és Koppenhága klassz volt, akartam írni róla valami érdekeset, de sajnos elfelejtettem. Mondjuk az érdekes, hogy az ottani törökök kétszer olyan lassan készítenek el mindent, mint a berliniek. Még a sültkrumplit is kétszer lassabban sütik ki. Mondjuk mit kapkodjon- idegeskedjen az ember ott az északi jólétben. Az izlandiak sem szoktak hamarkodni.
Schalplattenunterhalter - ez volt a DJ-k neve az NDK-ban. Ma tudtam meg a Stasi múzeumban, meg azt is, hogy a Stasi épülete volt az egyetlen garantáltan poloskamentes hely akkortájt. Meg még egy csomó minden mást is megtudtam, és amikor a sok információ már teljesen kitágította a fejemet, átme ntünk a lett nagykövetségre, ahol a Lett kultúrév örömére az egyik előadó azt mondta, hogy a Baltikumban a lett konyha a legjobb. Erre a mellettem ülő észt kolléganő felszólalt ill. rákérdezett, hogy ez most akkor hogy (bujtogattam természtesen, hogy szóljon már közbe).
Ezután skandináv lazacot ettünk német krumplisalátával, német borral és talán lett fánkszerű, belül fagylaltot tartalmazó gömbökkel.

csütörtök, március 13, 2008

Szolg.közl.

Azért nem válaszolok meg emaileket ezekben a napokban, mert annyira elfoglalt vagyok, hogy még edzésre sem tudok menni. Három elemből áll napi tevékenységköröm: a programmal kapcsolatos dolgok, evés (túl sok), alvás (túl kevés). Kedd-szerdán Stuttgartban másztam lépcsőket a kis ösztöndíjas társaimmal, fogyasztottam jó sok Kässpätzle-t, megnéztem egy nagyon klassz Otto Dix kiállítást, és mindent megtudtam a pályaudvarról, amit úgy tíz éven belül kilencven fokkal elforgatnak. Holnap Koppenhágába utazom (capoeira, végre), Galad azt mondja, hogy ez europetrash hozzáállás. Szép kifejezés, meg is jegyeztem.

Vettem néhány jegyet, jaj már megint ez


és lesz még pl. Einstürzende Neubauten koncert, meg Varsóban Rufus.

vasárnap, március 09, 2008

Na, és akkor dokumentáljuk szépen a történéseket: a hétvége akkor determinálódott, amikor a pénteki edzés után úgy döntöttem, hogy a BR101-ből nem hazafelé indulok, hanem néhány edzéscimbivel a Yaam klubba, ahol egy kedves paulista DJ játszott szuperügyesen, akit rajtam kívül mindenki ismert, de még én is névről. Itt amellett, hogy eluraltuk a táncparkettet, a következő említésreméltó dolgok történtek: gőzőlgő vízzel leégettem az ujjamat a vécében, a felkaromba pedig belenyomtak egy cigarettát (ezért jégkockákkal táncoltam úgy két órán keresztül, valamint jelentős sörfogyasztással igyekesztem ellensúlyozni a fájdalmat), szintén a vécében megkérdezte egy kedves afroamerikai srác, hogy szeretem-e a szexet. Mondom, milyen hülye kérdés ez, mindenki szereti, jóhogy. Tudtam persze, hogy ez beugrató kérdés, átláttam én a szitán, így aztán nem dőltem be.

Aztán azt hittem, olyan háromra hazaérek, na, ebből lett reggel fél hét. Szombaton aludtam, ettem, aludtam, ettem, aludtam. Aztán az egyetlen még létező közlekedési eszközzel (S-Bahn) leutaztam Kreuzbergbe kb. 2x annyi idő alatt, mint normálisan. A kellemes házi összejövetel után a Cake Klubba mentünk, ahova a nőnap alkalmából a csajok ingyen mehettek be, és kapcsolódhattak be a kamu balkánbeat és latino zenékre zajló őrjöngésbe. Itt az említésreméltó dolog az volt, hogy lejátszott a DJ egy Beshodrom számot is a sok gagyi Shantel meg Bregovic között. Innen sem értem négy előtt haza.

Már németül beszélek magamban. Korábbi tapasztalataim alapján tulajdonképpen számítottam erre.
...művirágot csórt egy étteremből, mindig illedelmesen bemutatkozott, ha telefonált, mit sem törődve azzal, hogy a mobiltelefon kiírja a hívó nevét, gáláns borravalóval jutalmazta a taxist és a pincért, minél jobban berúgott, annál vehemenesebben és mondanivalóját bazmegekkel nyomatékosítva magyarázott (amire természetesen már egy nappal később sem emlékezett), a jégen mellette lépkedő fiatal nőre annyira vigyázott, hogy belekarolt, nehogy megcsússzon és mindig elvette és cipelte a táskáját, ha nehéz volt, ha nem.

in memoriam okt-febr.

péntek, március 07, 2008

About my dear enemy in L.A.

Rájöttem, hogy az absztrakt költészet fő kiváltója a jó sok eltitkolnivaló.

szerda, március 05, 2008

Fritz Lang egy zseni


Majd elfelejtettem: megnéztem tegnap a Metropolist, mert a Babylon moziban expresszionista német film hetek van (milyen béna alany-állítmány egyeztetés). Kiskoromban már láttam, de akkor nem igazán értékeltem, most kicsit féltem, hogy majd nem fog tetszeni, de nagyon-nagyon bejött. És igazi, élő zongorista kísérte végig a két és fél órát a helyszínen.

Azt mondjuk sajnálom kicsit, hogy a mindennapi kommunikációnkban nem használunk teátrális gesztusokat, úgy, mint a filmben. Például, ha valami megérint lelkileg, nem kapunk nyomban a szívünkhöz és nem vágunk fancsali képet kimeresztett szemekkel, amikor gonoszak vagyunk. Újra divatba kéne hozni az expresszionizmust.

Sztrájkos élményeim 1.

Már három napja megy a program, és még egyszer sem késtem. Eldöntöttem ugyanis, hogy egy egész hónapig roppant fegyelmezett leszek, és nem kések (egyetlen kritikus napnak a RotFront koncert utánit látom). Még úgy is öt perccel előbb odaértem, hogy 1. hajnalban sztrájkba kezdett a BVG (helyi BKV) 2. a tervezetthez képest 5 perc késéssel indultam 3. induláskor zuhogott (mit zuhogott, ömlött!) legintenzívebben a hó 4. be volt fagyva a záram, amivel sokat kellett tökölődnöm 5. a bringám váltóját csak négyig lehetett fölváltani, mivel az is be volt fagyva.
És még így sem késtem el!
Holnap még izgalmasabb lesz, mert este fogadás lesz, így ünneplősben (értsd fekete) fogom megtenni az utat. És lehet, hogy ismét esni/zuhogni/ömleni fog a hó.