Itt látható a stewardess, aki a Madam Tussaud múzeumból került valamelyik fapaoshoz. (Vigyázat, a képre klikkelve előjön.)

Visszatért belém a Cassia Eller láz, folyvást csak Cassia Ellert hallgatok, hallgasson ön is Cassia Ellert, érdemes.

Pedig még mindig nincs meg a brazil repjegy novemberre, mint ahogy nincs meg az új net otthonra, az ajánlások, a letölthető jelentkezési lap, az új allergia orrcsepp, a meeting időpontja a dokikkal és még számos nagyon fontos dolog, aminek meg kéne lennie. Megint kezdődik.

A hely, ahol újabban lakom egyrészt zavartalan, pihentető alvást biztosít, másrészt lehetővé teszi, hogy egyenesen a fáról szedjem a diót, mégha azt a békatalpam segítségével kell is tennem.

my english is shity but can not otherwise

today he called me again to find a date which is good for both him and me to meet. and told all these stuffs i wished to hear from him in the last two years, but he has never done before. such as like let's celebrate our b.day together, go on a trip together to a country which is not his or mine, meet in a little finnish village, where he is going to be the weekend before my trip to berlin. his voice was old but vivid and very familiar to me. if you would see him you might not understand, what the hell we have in common.

trip in the forest

"A kiskutya szerel" - ezt Barbi mondta tegnap R. lagziján arra a Cseszlovák rajzfilmzenére emlékeztető zenére, amit a szintetizátoros csávó beprogramozott a szintijébe, amikor végre szünetet tartott. Ezután az történt, hogy G leleplezte, hogy egyáltalán nem nyomogatja az ujjaival a billentyűzetet, aztán héliumot szívtunk be a lufikból és úgy mondtunk különféle memoritereket. Végül hazatértünk a Búbánatvölgyből, és elterveztük, hogy legközelebb Bécsbe megyünk bulizni. Ilyenkor bennem mindig ott motoszkál a kisördög, hogy flegmán megjegyezzem, hogy úgy sem lesz belőle semmi, de aztán mégis inkább váltok, és elkezdek bízni benne.

Ja, amúgy mégsem rabolták el Mazsolát és barátait.

Elrabolták Mazsolát, Manócskát, Tádét és Böbét a TV székházból!

Tegnap a WB-ban egész spontán kiderült, hogy az egyik edzőtársam, akit eddig legalább öt évvel néztem fiatalabbnak magamnál, annyira velem egykorú, hogy még egy órában is születtünk, csak ő pár perccel korábban. Mivel születésnap fetisiszta vagyok, ez nagy szó.

Előtte még beugrottam a Német filmnapok nyitóeseményére kötelességtudatból. A barikádok helyett menjetek, nézzetek német filmeket a hétvégén. (O. kolleganőm szerint ez a német téma a fő fétis.)

BB, aki a világon mindenhez ért (inclusive magyar politika)*, a következőképp kommentálja Párizsból az itteni történéseket: "I saw the pictures. Lying is bad but useful."

*és aki szerint az emberiség valamennyi java francia találmány

Végülis csak három évet kellett várnom arra, hogy a pasi, akivel egy napon születtünk rájöjjön, hogy milyen vicces-mulatságos is lenne, ha együtt ünnepelnénk a születésnapunkat Amszterdamban. Ezért a hétvégén erőt vett magán (nem lehetett könnyű neki, dupla skorpió) és felhívott, amit én természetesen nem hallottam (épp vaddisznósültet fogyasztottam vadasmártással átszellemülten), és noha ő épp Franciaországban lesz a jeles napon (ahol neki fontos capoeira eseménye lesz), én pedig Budapesten (ahol nekem fontos capoeira eseményem lesz), javasolta, hogy találkozzunk.

Mondjuk mindig igen viccesek ezek a találkozások. A legutóbbi óta például feszt próbálok rájönni, hogy ott volt-e társaságunkban még kedves kis rágcsáló is, vagy csak fata morgana.

Még jó, hogy a laikus tömegek számára hozzáférhető technika nem teszi lehetővé a hangos blogírást, mert képtelen vagyok kimondani, hol nyaraltunk, de ez a neve: Mošćenička Draga. Csodaszép, nyugis, lovely kis halászfalu. Itt egy-egy kép Mošćenička Dragáról by night és by day. Mindenesetre arra kérnék mindnekit, ne kapjon ihletést a képektől és jövőre ne menjen oda nyaralni, mert egyrészt megborulna az intim nyugalom, másrészt felszöknének az árak, ha elturistásodna.

Újpesten bármi megtörténhet

Abban azért van valami nagyon komikus, amikor az ember rocker-metálos-skás munkatársa a várakozás unalmas perceit azzal üti el, hogy betér egy kézimunka-fonalboltba, majd átszellemült, vidám arckifejezéssel jön ki és közli, hogy most csinált ilyet életében először.

Általában nem szeretek itt propagálni, úgyhogy inkább csak olvassátok el ezt.

"Velem csak annyi, hogy asszem rám szállt egy 85 éves 56-os magyar, de ez még nem biztos. Ma csak 3-szor telefonált" - a mai első email Pehely barátnőmtől, aki korombeli, és akiért - természetesen sok más hagyományos pasi mellett - egy félarcú házmester is rajongott.

Mi sem bizonyítja jobban, hogy itt az ősz, minthogy csütörtökön nyit a Vittula. Remélem az új évadban kevesebb időt töltök ott, mint tavaly, bár nem ígérhetem, mivel ebben a témában sem vagyok a magam ura (úrhölgye).

Lomtalanítás van a kerületünkben, ezért az utca végén tanyázó hajléktalanok a szokásos kannásbor helyett most könyvvel a kezükben ülnek.

nyári emlékeim 1.

"Jó napot kívánok, leszállási engedélyt szeretnék kérni."
"Kinek?"
"Ufóknak, már két hete kapcsolatba állok velük, és holnap fognak megérkezni."
"Hova?"
"A kertünkbe."

A hívás a Malévhoz érkezett valamikor a nyáron, és CSI barátnőm fogadta.

Back from Croatia

Először a Kiszel család búbánatos arcát láttam magam előtt: Donatellácska Kondor Csaba ölében, mind a hárman gyászoló, világfájdalmas arccal révednek a távol egy bizonytalan pontjára, aztán a német szervezet fenyegetett meg, hogy el sem olvasom a heti mailjeit és ha ez így megy tovább, ki fognak zárni, végül igazságtalanul kezdett kritizálni a főnököm és egy kolléganőm, ezért nagy üres fiókokokat csapkodtam asztalokhoz, de nem törtek össze. Erre szerencsére felébredtem.

Nemsokára azt is leírom, milyen vidám volt a nyaralás.