Most már szinte biztos, hogy Rudolf Steiner közölni akar velem valamit. Leszálltam a Centraalon, bedobtam a bőröndömet a megőrzőbe és átballagtam a kedvenc vega falafelesemhez. Épp azon kezdtem bosszankodni, hogy elfelejtettem humuszt is kérni a padlizsán mellé, amikor megszólalt mögöttem két magyar hang. Tulajdonosairól kisvártatva kiderült, hogy egyikük diplomás Waldorf-pedagógus, másikuk euritmiás. Innentől néhány órán át együtt jöttünk-mentünk Amszterdam utcáin, egészen estig, ekkor ugyanis felhívtam az embert, akivel egy napon van a születésnapom, hogy megérkeztem.