Már csak tizenhat nap és mindjárt itt a világifjúsági találkozó feeling, a portugál-angol-német katyvasz kommunikáció, a leszakadt talpdarabkák, a hajnalig tartó festák, a fehér nadrágok, a színes övek, a berregő mester, a forro, a fékvesztett maculele, a spontán rodák az ebédlőben, a színes esernyős tánctanár, a szakadatlan vigyorgások, az iskolában földön alvás, a húzódások, a stropa waffel, az amszterdami csatornák, a kontinens legtutibb vega-dönerje a Centraal pályaudvarnál, az ember, akivel egy napon születtem, és végül de nem utolsó sorban a pajtikák, akiket karácsony óta nem láttam. Csak A. fog hiányozni, aki idén nem jön. Igen, az Andi.