kedd, augusztus 30, 2005

Három hónap után ma volt az első olyan edzés, amikor meg mertem kockáztatni egy kézenállás közben függőleges helyzetben való kézen pörgést. Végülis még mindig fájt a csuklóm, de már lényegesen kevésbé, mint korábban. Pedig tegnap, az utolsó fizioterápiás kezelésen már elkönyveltem magamban, hogy hátralévő életemet gyulladt csuklóval élem le.
Amúgy hatalmas visakodásnak vagyok tanúja: csütörtökön (mindig a csütörtöki a hét legjobb edzése) lesz egy izlandi film bemutatója rendezőstül. A két téma iránt érzett érdeklődésem majdhogynem egyenértékű, ám a csütörtöki edzést csak nagyon nagyon indokolt esetben hagyom ki (tűzvész, árvíz, ilyenek).

Tegnap felhívott BB Malmőből, megkérdezte, mi az a kagyvasz, amit vasárnap hajnalban írtam neki, jelezte, hogy rengeteg capoeira csoport van Párizsban és még arra volt kíváncsi, hogy szupersztár vagyok-e (??). Végülis, gondoltam, mondhatok bármit, úgyhogy mondtam neki, hogy ja.

vasárnap, augusztus 28, 2005

"És igazából ő egy lúzer színész: évekig várt arra, hogy kapjon egy szerepet, mire végre a tavalyi évadban ő lett a farkas. A Piroskából. Ezért szakállat kellett növesztenie, így most úgy néz ki, mint Bin Laden. Szégyelli a szakállát és meg van róla győződve, hogy mi egymásnak vagyunk szentelve" - itt van az Aurélie látogatóban.

És visszajött Anna, orosz barátnőm is. Ezt megünneplendő tegnap elmentünk páran a Kaffee Burgerba, melyet szokás szerint reggel hét körül hagytunk el. Ezúttal a Fogj egy sétapálcát és légy vidámot énekeltem ordítva. És az éjszaka küldött három sms-ből csak egyet bántam meg.

péntek, augusztus 26, 2005

Élményeim a vonaton

Ez még otthon történt pár napja.
Ülök a Budapest-Szfvár viszonylatú személyvonaton, mely este 19.25-kor indul a Déliből(mert mi sem természetesebb, minthogy este 7 után a főváros és az exfőváros között nincs több sebes/gyorsvonat), könyvet persze elfeljtettem berakni , szenvedek az allergiával megspékelt náthától, amikor egyszer csak CSI barátnőm telefonál. Nagyon megörülök, részben mert mióta külföldön éldegélek, viszonylag ritkán adódik, hogy hosszasan csevegjek barátnőimmel, részben mert az új mobilomon még egy nyamvadt kígyós játék sincs, így már felkészültem másfél órás tömény unalomra (Azt a gondolatot gyorsan elhessegetem magamtól, hogyJapánban vagy Franciaországban ugyanekkora utat kb. 20 perc alatt lehetne megtenni vonattal). Tíz perc csevely után CSI-nek feltűnik, hogy minden ötödik mondatunk után csökken a háttérzaj, ami ugye azt jelzi, hogy újabb és újabb kedves állomáshoz értünk.
- Most akkor te egy liftben ülsz - állapítja meg a tényállást, és nem is téved sokat.

(oké, sosem voltam egy poénelmesélő bajnok)

csütörtök, augusztus 25, 2005

Majd' elfelejtettem, az Underworld koncert is remek volt. Nagyon jó. (De nyilván semmi sem überelte a U2-t)
Most dolgozom. Eleinte megfontoltan, aztán begyorsulok.

kedd, augusztus 23, 2005

Na és akkor most lássuk, mit sikerült teljesíteni két hét alatt:
1. Családom valóban meglepődött érkezésem kapcsán. Sőt, örültek is
2. Főzelékes kettes pont is maradéktalanul kipipálva
3. Az allergiás tünetek a szokott Sziget-kórral párosultak. Immunrendszerem elküldött a francba
4. Ez a pont is kipipálva
5. Asszem fogytam
6. Aurélie szerelmi bánatban szenvedő öccse egyszer bejelentkezett, aztán többet nem is
7. R. jófej nagybátyjának a koncertjéről lemaradtam, de seggfej haverjainak a koncertjét megnéztem. Nem volt olyan rossz
8. A Sport szelet jégkrém nem jött össze, a második hét végére örültem, ha a kamillás tea lecsurog a torkomon
9. A német haverok helyett a kenguruvadászt vittem el a Széchenyibe
10. Nem néztem meg a Nyóckert, de filmes vonalon annyit tettem, hogy megbosszulva egyik barátnőm sztoriját, beszóltam a Kenyeres Bálintnak. Sajnos nem tudom, mit
11. Elkezdtem intézni az újabb E111-es lapomat. Kerékpárral érkeztem az Országos Egészségbla bla Pénztárhoz. Mondom a recepciós néninek az aktuális repedtfazék hangomon (Sziget után egy nappal), hogy vidéki lakcímem van, segített szépen intézni az ügyemet, majd mielőtt továbbindultam volna, aggódva kérdezte, hogy akkor én még most még lekerékpározom vidékre?
12. Persze hogy a reptéren vettem meg a pálinkát (Gundel Törköly) dupla annyiért mint bárhol máshol
13. Ezt a pontot maradéktalanul teljesítettem, többször is
14. Ezt egyáltalán nem

Out of List (élményeim otthon):
1. Egyik estéről a másikra a Szigeten elhagytam a táskámat egy halom fontos irattal, sok pénzzel, mobillal, diktafonnal, kölcsönlakáskulccsal, ilyenek, aztán másnap maradéktalanul megtaláltam ott, ahol elhagytam
2. Megkérdezték, hogy én vagyok-e a Lovasi felesége. Ez elgondolkodtató, mert eddig úgy gondoltam, hogy jobban nézek ki, mint a Lovasi felesége.
3. Láttam egy motoros karambolját követő perceket. Nem volt szép.
4. Négy napon át a következő mondatot hallottam a legtöbbet: "You are crazy", meg egy másikat is, de azt nem írom le. Tanultam egy avíttas, de vicces angol kifejezést a nadrágra
5. Láttam az egyik kiváló barátnőmet elrepülni a Duna fölött egy szép nagy repülőgépben. Pontosabban őt személyesen nem láttam, csak tudtam, hogy ott van
6. Átvettem a 3 éves unokaöcsémtől egy remek szófordulatot
stb stb.
Visszatértem külföldi otthonomba. Most ennek annyira örülök, hogy csak vigyorgok itt össze-vissza. R. tesója énekel épp cd-ről, a jobb fülem meg még mindig be van dugulva. Előbb összeszedem a gondolataimat, aztán folytatom.

péntek, augusztus 19, 2005

Mindenki a hangomon röhög, tényleg durva, de mindig ilyen szokott lenni a Sziget után, szóval nem furcsa. A furcsa inkább az, hogy ezúttal nem lázasodtam be. Különben számomra egy nagy pozitív meglepetés volt a Szigeten: a Nick Cave (itt kell beszúrnom, hogy a kenguruvadász életében most látta először a Nick Cave-et, pedig hát ugye földik), azt hittem, hogy majd valami bealvós balladisztikus izé lesz, erre bazki pure rock'n'roll. Tök magávalragadó hang, nagy energia, klafa mozdulatok, mindez sikkes öltönyben. A másik meg ez a Paul van Dyk gyerek, akit már Berlinben is meg akartam nézni. Csak szuperlatívuszokban lehetne beszélni róla, én meg úgy nem tudok (a kifejezést sem értem), ezért csak annyi, hogy elképesztően jó volt, alig tudtunk lekattanni róla.
A PASO koncert is klassz volt, bár én az új számokat nem annyira ismerem, de a kenguruvadásznak is bejött, koncert közben összebarátkozott a billentyűs szüleivel.

A kenguruvadász tegnap tovább utazott. Már négy éve utazik. Vidám fickó, minden tetszett neki, a Sziget, a Szimpla kert, a Széchenyi fürdő, a töltöttkáposzta és még a Borsodi sör is.

hétfő, augusztus 15, 2005

A kedvenc rock and roll énekesem (nem a Bono) vett nekem egy bechert, de mire kihozták, visszarohantam a kenguruvadászhoz (épp a Bono miatt, mert épp a Volt sátornál voltunk, ahol épp U2-t kezdtek játszani) ám mire visszatértem a r'n'r énekeshez, a felesége megitta. Erre vett nekem egy újabb bechert, amit már én ittam meg.

szombat, augusztus 13, 2005

Sziget van és pollenek. Most ennyi.

hétfő, augusztus 08, 2005

Vettem a nagymamámnak egy főzés időtartamát mérő egeret, a biciklimnek egy csengőt (az előzőt a hétvégén lekaratézta egy másik bicikli), magamnak egy mákos-marcipános süteményt és egy csuklóerősítő nyomkurászható labdát (aus Amsterdam); úgyhogy végérvényesen elfogyott az összes pénzem. De nem baj.
A szokásos család-barátok-munkahely örvendezéseken kívül ezt fogom csinálni 9 napig otthon:

1. Meglepetést okozok családomnak az érkezésemmel (nem tudják)
2. Teleeszem magam borsó-, tök-, finom- és kelkáposzta főzelékkel
3. Durva allergiás tüneteket produkálok a parlagfűtől
4. Lefárasztom magam a Szigeten
5. Lefogyom magamról az itt felszedett három kilót
6. Naponta egyszer lecsekkolom Aurélie szerelmi bánatban szenvedő öccsét a Szigeten
7. Megnézem R. jófej nagybátyjának valamint seggfej haverjainak a koncertjét a Szigeten
8. Kipróbálom a Sport szelet jégkrémet
9. Elviszem két német haveromat a Széchenyibe
10. Megnézem a Nyóckert
11. Beszerzek egy újabb E111-es lapot, mert a csuklóm egyelőre semmit sem javult, a helyi biztosító meg vonakodik fizetni
12. Veszek egy itteni edzőtársamnak egy üveg pálinkát (fogadás elveszítése)
13. Akaratom ellenére szalonspicces állapotba kerülök
14. Megpróbálok fürödni a Velencei-tóban

szombat, augusztus 06, 2005

Tudom, hogy manapság már ciki álmélkodni a nyugat teljesítményein, de nem tudom magamban tartani. Az volt ugyanis, hogy verőfényes napsütésben biciklizgettem a Tiergartenben, és egy idő után feltűnt, hogy az árnyékos részeken pár szembejövő kerékpárosnak ég a lámpája. Na, gondoltam, az extrákkal felpakolt, túlbiztonságos, túlfontoskodó nyugat-berlini hobbibiciklisták már megint vakítják a parasztot. Erre két nap múlva kiderült, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy félhomályban automatikusan bekapcsol a lámpájuk. Ezt egy magyar csaj mondta, akinek ugyancsak felgyulladt a lámpája, amikor közösen tekertünk az erdőben.
Mélységesen tisztelt és szeretett Sz. barátom emailben elmesélte balatoni nyaralásának történetét:
"Egy vitorláson huzattam magam, a víz beleömlött a fülembe. Másnap már az ágyat nyomtam a napsütésben egy forró sótömböt szorongatva. Aztán felhőszakadás volt, beázott a pincénk és elromlott a vízszivattyú. Majdnem felszúrták a fülemet, de a majdnem is fájt, és aztán feljöttünk Pestre, és kárpótlásul fogyasztottunk egy kis sört."

csütörtök, augusztus 04, 2005

Miután megtekintettem a Három szín: kék című francia-lengyel-svájci-angol filmet németül és néhány percre elgondolkodtam azon, hogy szeretnék-e francia lenni, random televízió kapcsolgatásba kezdtem (kb. 13 éve nem nézek tévét, egy-két híradót és filmet kivéve, ezért feljegyzésre szoruló kaland ez számomra). Váratlanul egy izlandról szóló 2003-as dokumentumfilmbe botlottam, mely az ország fürdőiről szól. És egyszer csak hopp, ott volt a hegy, ahonnan a fortyogó gyógyiszapot nyerik, majd kisváros, ahol laktam, a szanatórium, ahol dolgoztam és a fürdőkád, melyben a betegek feküdtek, akiket gyógyiszappal temettük be nyakig (és amit természetesen mi is kipróbáltunk. Csodás élmény volt. Azóta más szemmel tekintek a disznókra.)

kedd, augusztus 02, 2005

Toni (39) megmondja a tutit az utcánkról.

A fizioterápiás kezelések előrehaladtával most már minden billentyű lenyomásnál olyan, mintha játékból tűket bökdösnének a csuklómba. Lehet, hogy setét vagyok, de én ezt nem értem.

hétfő, augusztus 01, 2005

Ahogy mentem az S-Bahn felé, a szembejövő nő egyszer csak annyit mondott tényszerűen, hogy "óriáspatkány" és tényleg ott rohant el előttünk egy óriáspatkány. Egy ideig még nézegettük, kérdezte, látom-e, mondom igen, ott van a kuka mellett, aztán megjegyezte, hogy undorító és továbbment. Érdekes, hogy néha milyen események hozzák össze az embereket pár pillanatra. Szerintem különben az óriáspatkány egyáltalán nem undorító állat, de ezt nem mondtam neki, nem akartam megakasztani a társalgás menetét. Erről az egészről most az jutott eszembe, hogy gyerekkoromban anyukám varrt nekem egy egeret, ami végül óriáspatkányra sikeredett és épp egy vagy két nappal azelőtt lett kész, hogy bevittek a kórházba. Állítólag mindenhogyan megpróbáltak lebeszélni arról, hogy magammal vigyem az óriáspatkányt, de én csak szorítottam hajthatatlanul.
Pénteken és vasárnap különféle tavaknál voltunk, a második volt a szebb, az első pedig a viccesebb, mert az a Flughafen Tegel mellett helyezkedik el, így napozás közben felszálló repülőket nézegettünk. Én egy kicsit mindegyikért izgultam a felszállást követő kritikus pillanatokban. Nem laknék reptér mellett, stresszes és frusztráló lehet.