Mindenki a hangomon röhög, tényleg durva, de mindig ilyen szokott lenni a Sziget után, szóval nem furcsa. A furcsa inkább az, hogy ezúttal nem lázasodtam be. Különben számomra egy nagy pozitív meglepetés volt a Szigeten: a Nick Cave (itt kell beszúrnom, hogy a kenguruvadász életében most látta először a Nick Cave-et, pedig hát ugye földik), azt hittem, hogy majd valami bealvós balladisztikus izé lesz, erre bazki pure rock'n'roll. Tök magávalragadó hang, nagy energia, klafa mozdulatok, mindez sikkes öltönyben. A másik meg ez a Paul van Dyk gyerek, akit már Berlinben is meg akartam nézni. Csak szuperlatívuszokban lehetne beszélni róla, én meg úgy nem tudok (a kifejezést sem értem), ezért csak annyi, hogy elképesztően jó volt, alig tudtunk lekattanni róla.
A PASO koncert is klassz volt, bár én az új számokat nem annyira ismerem, de a kenguruvadásznak is bejött, koncert közben összebarátkozott a billentyűs szüleivel.

A kenguruvadász tegnap tovább utazott. Már négy éve utazik. Vidám fickó, minden tetszett neki, a Sziget, a Szimpla kert, a Széchenyi fürdő, a töltöttkáposzta és még a Borsodi sör is.