Miután megtekintettem a Három szín: kék című francia-lengyel-svájci-angol filmet németül és néhány percre elgondolkodtam azon, hogy szeretnék-e francia lenni, random televízió kapcsolgatásba kezdtem (kb. 13 éve nem nézek tévét, egy-két híradót és filmet kivéve, ezért feljegyzésre szoruló kaland ez számomra). Váratlanul egy izlandról szóló 2003-as dokumentumfilmbe botlottam, mely az ország fürdőiről szól. És egyszer csak hopp, ott volt a hegy, ahonnan a fortyogó gyógyiszapot nyerik, majd kisváros, ahol laktam, a szanatórium, ahol dolgoztam és a fürdőkád, melyben a betegek feküdtek, akiket gyógyiszappal temettük be nyakig (és amit természetesen mi is kipróbáltunk. Csodás élmény volt. Azóta más szemmel tekintek a disznókra.)