Élményeim a vonaton

Ez még otthon történt pár napja.
Ülök a Budapest-Szfvár viszonylatú személyvonaton, mely este 19.25-kor indul a Déliből(mert mi sem természetesebb, minthogy este 7 után a főváros és az exfőváros között nincs több sebes/gyorsvonat), könyvet persze elfeljtettem berakni , szenvedek az allergiával megspékelt náthától, amikor egyszer csak CSI barátnőm telefonál. Nagyon megörülök, részben mert mióta külföldön éldegélek, viszonylag ritkán adódik, hogy hosszasan csevegjek barátnőimmel, részben mert az új mobilomon még egy nyamvadt kígyós játék sincs, így már felkészültem másfél órás tömény unalomra (Azt a gondolatot gyorsan elhessegetem magamtól, hogyJapánban vagy Franciaországban ugyanekkora utat kb. 20 perc alatt lehetne megtenni vonattal). Tíz perc csevely után CSI-nek feltűnik, hogy minden ötödik mondatunk után csökken a háttérzaj, ami ugye azt jelzi, hogy újabb és újabb kedves állomáshoz értünk.
- Most akkor te egy liftben ülsz - állapítja meg a tényállást, és nem is téved sokat.

(oké, sosem voltam egy poénelmesélő bajnok)