"Tudta ön, hogy léteznek olyan békák is, melyeknek nincs nyelvük?" - ezt írta az internet a monitoromra, mielőtt az előbb bejöttem.

A 2005-ös dizájn egy gömb

A hétvégén tartották a színes plakátokkal beharangozott design 2005 kiállítás-és vásárt a Postbahnhofban. Hát elég nagy verarschung volt: egy best of bolhapiac kollekció, tizenötszörös bolhapiac áron, 8 eurós beugróért. (Vajon mekkora lehet egy bolha 15-szörös nagyításban?)
Úgy tűnik továbbá, hogy a design 2005 fogalma kimerül a hetvenes években, azon belül is a lámpabúrában, még közelebbről a gömbben. Jó, a lámpabúrán kívül volt még sok szép műanyag retróhokedli, retrószék, retróékszrer, retrószínesfényváltóasztal, meg egy csomó finn cucc is, pl. az Ittala, ami tényleg dizájner. Pedig már-már reménykedtem, hogy legalább itt vége a retrónak - mondom én, egy Centrum Áruházak feliratos táskával a vállamon ugye - és ránk köszönt valami klassz űrkorszak.

lehet, hogy ezen a hétvégén azért nem hívott föl, mert a james bond film egy akrobata jelenetére flegmán megjegyeztem, hogy ezt én is meg tudom csinálni?

Szóval: a két játékos szokás szerint szemben áll egymással, az első rúg egy meia-lua des compasso-t, a második lemegy cocorinha-ba és már a rúgás kb. második harmadában csinál egy cabecada-t, illetve nem viszi végig, csak jelzi, hogy megtehetné. Az első ekkor egy pillanatra összekuporodik, de úgy, hogy csak a két keze és a feje van a földön (mi a neve, mi a neve??), és meglepetésszerűen azt a mozdulatot csinálja, ami csak az angolában van, azaz a lábait V-alakba vágva elkezd tolatni (úgy ahogy egy tolató fókát elképzelnénk mondjuk). Mire a második természetesen egy au-val menekül.

Az edzőm lelépett Brazíliába egy hónapra, a szuperkedves barátnője helyettesíti és érdekeseket tanít.

Ma Yves Klein szelleme látogatott Berlinbe; kék volt a tévétorony.

Jól néz ki ez a Berlin így havasan. Ki is megyek.

- Kiderült, július 7-én lesz a U2 koncert.
- Akkor addig szűk fél évet kell aludnod.

Most ettem meg az egyik munkatársamtól - attól, aki mindig beszól a kántáló zenékre, ám Ausztriában jódlizó kulcstartót vásárol a csajával - az utolsó munkanapomon kapott csokit. Majdnem négy hónapig állt a dobozban a falnál, de még teljesen jó volt. Köszi.

Készítettem egy kisebb statisztikát. Szombattól május elejéig összesen tizennyolcan jönnek látogatóba, plusz öten jelezték egyértelmű szándékukat. Táblázatba foglaltam a látogatásokat, hogy ne legyenek átfedések (jóhogy lettek), bejelöltem az én két hosszabb távollétemet, és elkezdetem parázni. Magamtól. Figyelemreméltó önismereti mélységekbe jutottam az utóbbi időben bazki, és ez rosszabb, mintha egy kedves kis retusált fotót tartanék magamról, mondjuk egy zárható arany tokban a szívem felett.

Egyébként változatos dolgok történnek a robogómmal, de most már kivárom a végét. Ha egyáltalán lesz ilyen.

nem tudok koncentrálni, hogy egy csodás frázissal éljek, egymást kergetik a gondolatok. jó, akkor most fogózunk, te kezded, akit elkaptak leül és befogja a száját. az győz, aki utoljára marad, és a jutalma az lesz, hogy csak vele foglalkozunk. értem?

saturday night fever

degeszre ettük magunkat a bolgár kajákból, és megtudtuk, hogy a bolgár kertész csak nálunk kultikus figura, míg a bolgár folklórban egy niemand. Aztán arról beszélgettünk, kinek melyik volt a legcikibb múzeuma, ahol valaha is járt (elmondtam, ciki volt), aztán a jelenlévők hazájának állathang utánzó szavait hasonlítottuk össze fél órán keresztül és szétröhögtük magunkat a kakas és a bagoly angol hangján (érdekes: a finnekkel csak a röf-röf azonos) éjfél előtt egy sms-s meghívás alapján elindultunk a rosa-luxemburg-strasse felé (mindeközben Á-nak néhány száz kilométerrel keletebbre tósztot kellett mondania és vodkát kellett innia). a taxisról kiderült, hogy milánói és magyarország iránt érzett szeretetéből kifolyólag az utolsó másfél kilométert nem fizettette ki velünk. mi is megszerettük őt, ezért busás borravalót adtunk neki, majd beléptünk a bulihelyre, amiről az derült ki, hogy egy lemezbolt. a tulaj kinthagyta az összes cédét meg bakelitet (volt köztük egy csomó ritkaság), meg is jegyeztem a meghívónknak, hogy nálunk a buli végére a felét lenyúlnák. S-ék úgy kettő tájban léptek le, de előtte még befutott Cécile és lakótársa, akik egy koktélbárban eltöltött 2-3 órának köszönhetően egyből vad tácolásba kezdtek, A-nak küldtem egy sms-t, hogy ennél szürreálisabb buliban nem nagyon voltam mostanában, úgyhogy egy idő után A. is megjelent. ennek örültem. aztán Cécilék léptek le, A-ékkal meg átmentünk pár utcával odébb egy zártkörű szülinapi buliba, de előtte még elhaladtunk egy adidas üzlet mellett, ahol nemrég robbie williams állítólag sajátkezűleg vásárolt magának egy pólót, és az esetről másnap az összes helyi lap beszámolt. éjjel négy körül A-val levezetésképp még beültünk a szemközti kávézóba, és egy gimnazista csoport interperszonális kommunikációját elemezgettük hajnal hasadtáig.

ha majd vége lesz, nagyon fog hiányozni ez az egész

hát nem azt ismételgetem szajkózom, mantrázom már mióta, hogy az izlandi az egyik legrokonszenvesebb nép?

az a mérhetetlen önzésem, az

az elmúlt kevesebb mint 24 órára visszatekinteni egyelőre inkább félelmetes, amiből egyelőre talán csak a Soha se mondd-nak, a Dr. Bubónak és a PASO-nak merek tiszta szívből örülni. Aztán tíz év múlva lehet, hogy ez az emlék egy sztorizós-tanulságos-vicces történetté szelídül, de most nagyon nem az. És nagyon rossz a lelkiismeretem.

Meglepődés

Hogy sokan utcazenéltek a Vörösmarty téren, a befolyt összeget meg ellángosozták a Velencei-tónál, ok. Hogy az Omegának óriási kultusza volt, szintén ok. Még az is rendben van, hogy ismerik a magyar rajzfilm egykori remekeit, a Vukot meg a Mézga családot. Mondjuk azon már kicsit meglepődtem, amikor valaki a Szaffiból idézett (németül), ám a legmegrázóbb eset tegnap történt, amikor is az egyik tutor megkérdezte, hogy ismerem-e a Móri borozót, ahol ő tizenhat évesen vidáman itta a boroskólákat. "Állítólag még mindig megvan" - mondta. "Igen - válaszoltam -, egyetemisták és félalkeszek látogatják a legnagyobb egyetértésben. Úgy nyolc évvel ezelőtt én is voltam ott párszor ." Aztán eszembe jutott, hogy elsős korunkban egy évfolyamtársam ellopott a bejárat mellől egy nagy és súlyos követ, és lecipelte a Moszkva térre. De miért is?

Ilyet se láttam még: zh házi feladatként.
Terjedelem: 250-300 szó
Leadási határidő: jövő hét szerda 12.00.
Emailben vagy nyomtatva.

a robogo-saga varatlan fordulatot vett. reszletek a következö szamban.

coin operated boy

felvázoltam M-nek - aki maga is többször járt a russendiskóban - benyomásaimat, élményeimet és terveimet a kamineri életmű kapcsán, mire M a következőt írta: "csak fékezzél egy kicsit, tanácsolom, mert még a végén teljesen orosz, bocsánat: russen leszel...m"

Ordnung muss sein

másodszor kapott büntetőcédulát a robogóm. először októberben, amikor naivan beállítottam a ház lakóinak kerékpárjai közé, másodszor pedig pár hete a pincében. akkor egy piros papírt ragasztottak az ülésre azzal, hogy nem szabályszerűen tárolom, úgyhogy azonnal vigyem onnan. így októbertől karácsony előttig az utcán állt egy másik robogó, egy motor és néhány bicikli társaságában (bevallom, ekkortájt egy kicsit hajlottam arra, hogy megszemélyesítsem).

szép időszaka volt ez életemnek: három-négynaponta szemügyre vettem az ablakból, látogatóimnak pedig kötelező programként el kellett haladniuk mellette. az újabb fordulatot az első hó lehullása jelentette, ekkor ugyanis letoltuk a pincébe, és otthagytuk a részlegünk előtt. az illetékes hausservice ezt sem hagyhatta szó nélkül, és a robogómra ezúttal egy citromsárga felszólítást ragasztott. annyira szép a nyelvezete, és nyelvtanulók számára oly sok hasznos szinonimát tartalmaz, hogy ide másolom (szerintem van benne két apró hiba, bár ez érdemei mellett eltörpül):

Entfernung des Motorrollers aus dem Keller

Sehr geehrte Mieter,
wir weisen Sie daraufhin, dass der orangefarbene Motorroller vorschriftswiedrig im Keller abgestellt wurde.

Der Halter des Fahrzeuges wird hiermit aufgefordert das Kraftfahrzeug bis zum (Datum) zu entfernen.

Sollte dies nicht geschehen, werden wir das Fahrzeug kostenpflichtig entfernen.

Mit freundlichen Grüssen, Aláírás

Nem tudok egyszerre kétféle dologra figyelni, napokig próbáltam, de nem megy. Úgy kezdődött, hogy elolvastam a Berlin fölött az ég forgatókönyvét (Wim Wenders + Peter Handke), amiben az angyalok ugye egész álló nap az emberek gondolatait hallgatják. (kontrasztfetisisztáknak érdekesség: a főszereplő angyal, Damiel - Bruno Ganz - alakítja Hitlert A bukásban). Na és ezen felbuzdulva elkezdtem figyelni a gondolataimat (másokét nem tudom). A tudatos figyelés viszont látszólag azonnal kioltja a természetes gondolkozást - mint amikor családi összejövetelen tudod, hogy videóra vesznek és ezért pózolsz meg feszengsz -, pedáns mondatokat fogalmazok, és ezután jön a legrosszabb, a harmadik fázis, amikor az egész megfigyelősdit elkezdem egy még távolabbi nézőpontból szemlélni. Ekkorra már annyit baszkurálódtam az egésszel, hogy teljesen felidegesítem magam.

Remélem, most, hogy leírtam, úgy járok majd, mint Cécile, aki addig álmodta a debil sorozatálmát, míg el nem mesélte valakinek.

most valahogy összeálltak a dolgok izland körül, vagy egyszerűen csak hiba van a mátrixban, tegnap ugyanis egy három éve és egy hónapja írt emailt küldtem el a barátnőimnek. Részlet:

Köszi, jol vagyok, jo sok ho van, minden nap esik, epitettunk egy klafa hoembert az ausztral baratnömmel. Mivel por ho allt csak rendelkezesunkre - de abbol rengeteg -, nem tudtuk görgetni, igy elöbb egy kupot epitettunk es abbol formaltuk ki. Ez azert erdekes, mert a procedura soran az arra teblabolo izlandiak tanacsokat osztogattak hoember keszites teren, gondolvan, hogy szegeny kulföldiek nem tudjak, hogy a hoembert görgetö technikaval kell kesziteni. Mi pedig szepen elismeteltuk minden alkalommal, hogy igen, tudjuk, de nem tapad a ho. Ugy hogy most van egy klafa hoemberunk, csak egy kicsit harang formaja van.

ez az idézet is hűen tükrözi, miféle erőtpróbáló komplikációkkal kellett megküzdenünk izlandon. alighanem már akkor éreztem a téma abszurditását, ezért nem töröltem ki az emailt.

annak idején arról faggattuk haukurt, hogy milyen a szilveszter reykjavikban. haukur, aki soha semmilyen militáns cselekedetben nem vett részt - izlandnak soha nem volt hadserege - ennyit mondott: "like vietnam!". ez erről a képről jutott eszembe. azt is írja az azonos nevű lány, hogy izlandiul ugyanaz a szó (valószínűleg fjölskylda) jelöli a családot és az ehető dolgokat. most nem piszkálom az agyamat, hogy erre asszociáljon valamit, egy csomót kell még ma olvasnom.

meleg van és para, mert nemsokára itt a zwischenbericht, valamivel északabbra meg árasztja a vizet a tavaszi szél, ami egy kicsit sem vicces. a vicces inkább az, ahogy itt az emberek átmeneti ruhában biciklizve kerülgetik a fenyőfatetemeket. és ismét ellepték a kávézók előtti járdákat, mintha egészen eddig nem lett volna semmi más dolguk, csak hogy kivárják, hogy a pszeudótavasz kokettáljon velük egy keveset.

most megijedtem egy kicsit, egyébként mindjárt lepattanok a rock'n'roll témákról, csak még nem ment ki a lábamból a szilveszteri bugi. különben ma itt nagyon meleg volt, vasárnapra pedig hőmérsékleti rekordot várnak. (most néztem ki a ricsaj miatt az ablakon és rájöttem, hogy nem könnyű lepattanni az ilyen témákról, amikor az ember ablaka alatt üvölt az elektro-jazz, részegek ordítoznak és egy lány a teltházas kávézó előtt táncol, ahova egyébként is belátok)

az előbb felmentem a puf oldalára, hogy ismét megrendeljem a zenekarról írt könyvet, amit egyszer már megrendeltem, de persze nem érkezett meg, erre mit találok? egy nagy magyar rock'n'roll megmondóembert:

"arra jöttem rá,hogy kedvenc rockénekeseimnek semmi hangja sincs. a Lovasi csak magas, Kiss Tibi csak mély hangokat énekel,a Livius ordít,a Lukács hörög és hamis, te meg szintén hamis vagy:)mondj egy jó magyar rockénekest!:)
(érkezett: 2005-01-03 21:09:08)
a Fekete Pákó Jo is, magyar is, rock is." - Lecsó válasza.

A Linie 1 című színdarabot éppúgy kötelezővé kéne tenni a Berlinben letelepedni szándékozók számára, mint Amszterdamban a török emigráns nőknek indított kerékpártanfolyamokat. Furcsa, de utóbbi tényleg kötelező.

Szilveszter után három nappal: "Ez a fogad fáj?" - kérdezi a fogorvos, miközben biztos valami kellemetlen dolgot csinál a fogammal.
"Nem, nem igazán" - próbálok artikulálni.
"Ez?" - ütögeti a soron következőt.
"Nem, egy nagyon kicsit hátrébb" - jelzem.
"És ez?"
"Talán még egy kicsit hátrébb"
"Az a helyzet, hogy nincs több fogad."
Genya fog.

Szilveszterkor: "Elnézést, mi művészek vagyunk?" - kérdeztük B-vel kissé visszahőkölve, mert megláttuk az ajtó fölött elhelyezett MŰVÉSZBEJÁRÓ táblát.
"Nem tudom" - válaszolta a portás.
"Akkor biztosan nem" - mondtuk, és elindultunk megkeresni a mainstream bejáratot.

Szilveszter előtt két nappal: azt hiszem Sz-t nevezhetem a legjobb fiú barátomnak, már nem azért mert széttalálkozzuk magunkat, hanem mert nagyon hasonló a lelki berendezkedésünk; nála is ugyanott áll a tv, az ágy meg a kétajtós szekrény, legfeljebb a fikusz nála a polcon van, nálam meg a tv tetején . És talán még a tapéta színében is csak árnyalatnyi különbségek vannak (de nem igazából ám, hö). Szóval Sz éjfél előtt érkezett a Kuplungba, aztán kettő körül felhívta a csaja, hogy menjen haza, mert másnap látogatják a csaja szüleit vidéken (azt még nem mondtam, hogy Sz újsütetű családapa kötelességekkel meg egy három hónapos kislánnyal). El is búcsúzkodtunk, majd két perc múlva a pultnál könyökölve látom ám, hogy Sz egyszer csak visszaül az asztalunkhoz. Mint kiderült, alaposan bejárta a Kuplungot, ám nem lelte a pálmafás-tengeres faliposzterben alattomosan rejtőzködő kijáratot. Így az este hajnali fél öt körül zárult, ekkor léptünk ugyanis a trópusi tájon át a Király utcába Sz-szel.

bazki elolvastam az előzőt, tök ömlengősnek hat, pedig nem akartam itt ömlengeni, csak ezek a mondatok benne maradtak a fülemben, neveket meg nem írhatok ugye. na mindegy.

"Gyertek velünk Krumlovba!" - mondta az újságíró.
"Meddig folytatjuk még ezt az életformát?" - kérdezte a régi munkatárs.
"Szuper vagy!" - mondta M, akinél ez a legnagyobb elismerés.
"Na milyen helyre hoztalak?" - kérdezte a r'n'r énekes viccből.
"Huncut szemeid vannak" - mondta a vj.
"Az újévben felelősségteljesebben fogok élni" - mondtam én.

három nap a fővárosban

találkoztam a barátokkal, aludtam a régi lakásban, pingpongoztam a munkahelyemen, beütöttem az ujjam, a tenyerem és a térdem, sziesztáztam pehelykével, bemásztam, átmásztam és illegálisan tartózkodtam, ugráltam ismerősökkel és ismeretlenekkel, beestem a kábelek közé, megöleltem egy barátnőmet egy barátomat egy expasimat az edzőmet és egy idegent, résztvettem az utolsó edzésen, harsogva énekeltem a himnuszt és a zsákmányállatot, meghallgattam két russendisko örökzöldet, összeraktam az irónium szót, társalogtam vicces sületlenségekről ébredés után.

ha osztályozták volna a magatartásom, kettes lett volna.