az a mérhetetlen önzésem, az

az elmúlt kevesebb mint 24 órára visszatekinteni egyelőre inkább félelmetes, amiből egyelőre talán csak a Soha se mondd-nak, a Dr. Bubónak és a PASO-nak merek tiszta szívből örülni. Aztán tíz év múlva lehet, hogy ez az emlék egy sztorizós-tanulságos-vicces történetté szelídül, de most nagyon nem az. És nagyon rossz a lelkiismeretem.