Szilveszter előtt két nappal: azt hiszem Sz-t nevezhetem a legjobb fiú barátomnak, már nem azért mert széttalálkozzuk magunkat, hanem mert nagyon hasonló a lelki berendezkedésünk; nála is ugyanott áll a tv, az ágy meg a kétajtós szekrény, legfeljebb a fikusz nála a polcon van, nálam meg a tv tetején . És talán még a tapéta színében is csak árnyalatnyi különbségek vannak (de nem igazából ám, hö). Szóval Sz éjfél előtt érkezett a Kuplungba, aztán kettő körül felhívta a csaja, hogy menjen haza, mert másnap látogatják a csaja szüleit vidéken (azt még nem mondtam, hogy Sz újsütetű családapa kötelességekkel meg egy három hónapos kislánnyal). El is búcsúzkodtunk, majd két perc múlva a pultnál könyökölve látom ám, hogy Sz egyszer csak visszaül az asztalunkhoz. Mint kiderült, alaposan bejárta a Kuplungot, ám nem lelte a pálmafás-tengeres faliposzterben alattomosan rejtőzködő kijáratot. Így az este hajnali fél öt körül zárult, ekkor léptünk ugyanis a trópusi tájon át a Király utcába Sz-szel.