saturday night fever

degeszre ettük magunkat a bolgár kajákból, és megtudtuk, hogy a bolgár kertész csak nálunk kultikus figura, míg a bolgár folklórban egy niemand. Aztán arról beszélgettünk, kinek melyik volt a legcikibb múzeuma, ahol valaha is járt (elmondtam, ciki volt), aztán a jelenlévők hazájának állathang utánzó szavait hasonlítottuk össze fél órán keresztül és szétröhögtük magunkat a kakas és a bagoly angol hangján (érdekes: a finnekkel csak a röf-röf azonos) éjfél előtt egy sms-s meghívás alapján elindultunk a rosa-luxemburg-strasse felé (mindeközben Á-nak néhány száz kilométerrel keletebbre tósztot kellett mondania és vodkát kellett innia). a taxisról kiderült, hogy milánói és magyarország iránt érzett szeretetéből kifolyólag az utolsó másfél kilométert nem fizettette ki velünk. mi is megszerettük őt, ezért busás borravalót adtunk neki, majd beléptünk a bulihelyre, amiről az derült ki, hogy egy lemezbolt. a tulaj kinthagyta az összes cédét meg bakelitet (volt köztük egy csomó ritkaság), meg is jegyeztem a meghívónknak, hogy nálunk a buli végére a felét lenyúlnák. S-ék úgy kettő tájban léptek le, de előtte még befutott Cécile és lakótársa, akik egy koktélbárban eltöltött 2-3 órának köszönhetően egyből vad tácolásba kezdtek, A-nak küldtem egy sms-t, hogy ennél szürreálisabb buliban nem nagyon voltam mostanában, úgyhogy egy idő után A. is megjelent. ennek örültem. aztán Cécilék léptek le, A-ékkal meg átmentünk pár utcával odébb egy zártkörű szülinapi buliba, de előtte még elhaladtunk egy adidas üzlet mellett, ahol nemrég robbie williams állítólag sajátkezűleg vásárolt magának egy pólót, és az esetről másnap az összes helyi lap beszámolt. éjjel négy körül A-val levezetésképp még beültünk a szemközti kávézóba, és egy gimnazista csoport interperszonális kommunikációját elemezgettük hajnal hasadtáig.

ha majd vége lesz, nagyon fog hiányozni ez az egész