Nem tudok egyszerre kétféle dologra figyelni, napokig próbáltam, de nem megy. Úgy kezdődött, hogy elolvastam a Berlin fölött az ég forgatókönyvét (Wim Wenders + Peter Handke), amiben az angyalok ugye egész álló nap az emberek gondolatait hallgatják. (kontrasztfetisisztáknak érdekesség: a főszereplő angyal, Damiel - Bruno Ganz - alakítja Hitlert A bukásban). Na és ezen felbuzdulva elkezdtem figyelni a gondolataimat (másokét nem tudom). A tudatos figyelés viszont látszólag azonnal kioltja a természetes gondolkozást - mint amikor családi összejövetelen tudod, hogy videóra vesznek és ezért pózolsz meg feszengsz -, pedáns mondatokat fogalmazok, és ezután jön a legrosszabb, a harmadik fázis, amikor az egész megfigyelősdit elkezdem egy még távolabbi nézőpontból szemlélni. Ekkorra már annyit baszkurálódtam az egésszel, hogy teljesen felidegesítem magam.

Remélem, most, hogy leírtam, úgy járok majd, mint Cécile, aki addig álmodta a debil sorozatálmát, míg el nem mesélte valakinek.