Az a baj ezzel a varossal (Berlin), hogy a veletlenek folyton keresztülhuzzak a szamitasaimat. Tegnap este tizkor is biciklizem haza a Prater nevü legnagyobb berlini sörkertböl (melyre a regi lakas konyhaablakabol pont ralattunk), amikor hopp, aznap masodszor is belebotlok az itteni edzömbe es Vladimirbe, aki edzötarsam es hatalmas cimboram egyben. Rövid beszelgetes utan kiderül, hogy azert kerültek enyhen ittas allapotba, mert Vladimir ortodox vedöszentjet, egy bizonyos Szt. Györgyöt, a sarkanyölöt ünnelik (bocs, ha ez valakinek evidencia), es ezert most mennek tovabb meg jobban megünnepelni Györgyöt. Kis unszolas utan kötelnek alltam, igy aztan igen jo hangulatban kettöig szorakoztunk az Acudban.
Az aranysarga magassarku cipöm volt rajtam, mire az egyebkent nagyon visszafogott, mar-mar felenk edzöm megjegyezte, hogy ö pont ilyen cipös csajt akar. (Ide raknom kell egy szmajlit: :)