Na, és akkor dokumentáljuk szépen a történéseket: a hétvége akkor determinálódott, amikor a pénteki edzés után úgy döntöttem, hogy a BR101-ből nem hazafelé indulok, hanem néhány edzéscimbivel a Yaam klubba, ahol egy kedves paulista DJ játszott szuperügyesen, akit rajtam kívül mindenki ismert, de még én is névről. Itt amellett, hogy eluraltuk a táncparkettet, a következő említésreméltó dolgok történtek: gőzőlgő vízzel leégettem az ujjamat a vécében, a felkaromba pedig belenyomtak egy cigarettát (ezért jégkockákkal táncoltam úgy két órán keresztül, valamint jelentős sörfogyasztással igyekesztem ellensúlyozni a fájdalmat), szintén a vécében megkérdezte egy kedves afroamerikai srác, hogy szeretem-e a szexet. Mondom, milyen hülye kérdés ez, mindenki szereti, jóhogy. Tudtam persze, hogy ez beugrató kérdés, átláttam én a szitán, így aztán nem dőltem be.

Aztán azt hittem, olyan háromra hazaérek, na, ebből lett reggel fél hét. Szombaton aludtam, ettem, aludtam, ettem, aludtam. Aztán az egyetlen még létező közlekedési eszközzel (S-Bahn) leutaztam Kreuzbergbe kb. 2x annyi idő alatt, mint normálisan. A kellemes házi összejövetel után a Cake Klubba mentünk, ahova a nőnap alkalmából a csajok ingyen mehettek be, és kapcsolódhattak be a kamu balkánbeat és latino zenékre zajló őrjöngésbe. Itt az említésreméltó dolog az volt, hogy lejátszott a DJ egy Beshodrom számot is a sok gagyi Shantel meg Bregovic között. Innen sem értem négy előtt haza.

Már németül beszélek magamban. Korábbi tapasztalataim alapján tulajdonképpen számítottam erre.