Pár napja azon filóztunk Aurélie-vel, hogy hogy hívják Ciccolina férjét, a Pink Panteres csávót, aztán megkérdeztük a Google-t (Jeff Koons), erre ma a berlini Guggenheim kiállítótermében ott volt a napóleonos szobra. A mellékteremben négykor kezdték el vetíteni Az utolsó tangó Párizsban c. filmet, amit csak 20 percig tudtam nézni, mert milyen béna lett volna, ha pont emiatt késem le a 8-kor induló párizsi gépemet. Az utolsó jelenet, amit láttam a filmből, egy fekete szaxofonos volt. Kiléptem a múzeumból és az első ember, aki szembejött velem, egy félvér pasi volt, kezében szaxofonnal. Úgy látszik, ma ilyen valóraválós nap van.
Egy óra múlva megyek a reptérre, míg fel nem szállunk, nem akarok lezuhant repülőkről olvasni/hallani.