Először volt ez a flash-nek nevezhető valami, két hét híján egy évvel ezelőtt, közvetlen beköltözésem után. Kb. 3 napja voltam Berlinben, amikor elsétált a házunk előtt, épp amikor mentem ki. A cipője miatt jegyeztem meg, mert furcsa volt, hogy itt valaki Tisza cipőt hord, főleg, hogy nem tűnt annyira magyarnak. Jóképű volt és sármos. Többet aztán nem is láttam.
Múlt héten ültem az airport expressen, és leült velem szembe egy pasival a Tisza cipőjében. Franciául társalogtak. Csöngött a telefonja, felvette és tökéletes németséggel bár, de enyhe francia akcentussal beszélt. Gondoltam, remek, ők is Párizsba jönnek, és elterveztem, hogy a check-int követő nyamvadásban jól megkérdezem, honnan van neki Tisza cipője.
Aztán megint eltűnt, mert nem Párizsba utazott.
Tegnap a Kaffee Burgerban a koncert után aztán hirtelen elrohant mellettem egy erősítővel a kezében a Tisza cipőjében. Ekkor végre jeleztem, hogy már az airport expressen is meg akartam kérdezni, és most már akkor árulja el, honnan van Tisza cipője. A válasza voltaképp nem volt különösebben meglepő: Budapesten vette, merthogy ott dolgozott egy fél évig.
A történetet aztán már csak R. tesója bonyolította tovább, aki jelezte, hogy haverok és hogy az ő hatására ment Budapestre. És egy másik cimborám közlése is, amire nem emlékszem pontosan, de a dugás szó és francia csávó neve közvetlen összefüggésben szerepelt benne.
A francia (a nevére nem emlékszem) mondta, hogy a volt nagy szerelme magyar, mondtam, hogy az én volt nagy szerelmem francia. Nagyjából ennyiben maradtunk.