Berlin Zoo
A következő történetben nincsenek szimbolikus jelentések, ahol tehát a szövegben például vaddisznó szerepel, az alatt valóban a varacskos állatot kell érteni.
Szóval már egy ideje hallom, hogy az egyetem egyik kollégiumának a kertjében gyakran tűnnek fel vaddisznók, és pofátlankodnak, megpróbálnak kaját csórni stb. Állítólag a nagyobb berlini parkokban is élnek vaddisznók, de én eddig csak vadnyulakat, egy rókát és mókusokat láttam.
Erre tegnap Aurélie-vel szépen elkirándulunk az egykori Kelet-Berlin területén fekvő Müggelseehez, találunk egy tengeri homokkal feltöltött enyhén lankás írtást tele strandolókkal. Tök idilli az egész, úgyhogy kb. a közepén kényelmesen elhelyezkedünk. Épp jövünk ki a vízből, amikor a következő látvány fogad: vaddisznómama négy vaddisznógyermekével felbukkan az írtás szélén és vidáman kocog a napozók között egyenesen a cuccunk irányába. Mondom az Aurélie-nek, nézd vaddisznók, hihetetlen! A következő pillanatban aztán arcomra fagy a mosoly, amikor látom, hogy egyenesen a táskáink felé tartanak, elkezdik döfködni az orrukkal (nyilván megérezték a benne lévő szőlő és az alma szagát) és három kismalac megpróbálja kinyitni.
Én ekkor heves Scheisse kiáltásokkal válok egyszeriben a strand kettes számú látványosságává, majd feledve az összes rémes tanmesét kölykeit védő vaddisznómamákról, egy kisebb farönköt dobok feléjük. Erre a kölykök egy kicsit megriadnak, az egyik felkapja a táskámat, és eliramodik vele (a táskából hull kifelé a szőlő, a disznómama a háttérben dagadó keblekkel figyel). Erre további heves scheissézés közepette felkapok még egy farönköt és a kölykök felé dobom (természetesen nem találom el őket egyszer sem, nem is ez a cél) erre a kismalac elengedi a táskámat, felkapja az ugyancsak távollévő szomszédaink táskáját, szalad vele egy kicsit, és egy idő múlva azt is eldobja. Vaddisznómama riadót fúj és a kis család a strandröpladások között vidáman galoppírozva elhagyja a terepet. (Az ezt követő pillanat látható itt.) A támadás mérlege egy összenyálazott kenyér, kiborított szőlő és egy darabjaira szaggatott törölköző. És az, hogy a strand és a buszmegálló közti utat úgy tettük meg, hogy közben minden 20-ik másodpercben a menekülés lehetséges útját lestük.
Aurélie mindezt este elmesélte az egyik főnökének, aki erre megkérdezte, hogy milyen drogon él Berlinben, majd javasolta, hogy sürgően térjen vissza Párizsba. Egy szavát sem hitte nyilván.
Szóval már egy ideje hallom, hogy az egyetem egyik kollégiumának a kertjében gyakran tűnnek fel vaddisznók, és pofátlankodnak, megpróbálnak kaját csórni stb. Állítólag a nagyobb berlini parkokban is élnek vaddisznók, de én eddig csak vadnyulakat, egy rókát és mókusokat láttam.
Erre tegnap Aurélie-vel szépen elkirándulunk az egykori Kelet-Berlin területén fekvő Müggelseehez, találunk egy tengeri homokkal feltöltött enyhén lankás írtást tele strandolókkal. Tök idilli az egész, úgyhogy kb. a közepén kényelmesen elhelyezkedünk. Épp jövünk ki a vízből, amikor a következő látvány fogad: vaddisznómama négy vaddisznógyermekével felbukkan az írtás szélén és vidáman kocog a napozók között egyenesen a cuccunk irányába. Mondom az Aurélie-nek, nézd vaddisznók, hihetetlen! A következő pillanatban aztán arcomra fagy a mosoly, amikor látom, hogy egyenesen a táskáink felé tartanak, elkezdik döfködni az orrukkal (nyilván megérezték a benne lévő szőlő és az alma szagát) és három kismalac megpróbálja kinyitni.
Én ekkor heves Scheisse kiáltásokkal válok egyszeriben a strand kettes számú látványosságává, majd feledve az összes rémes tanmesét kölykeit védő vaddisznómamákról, egy kisebb farönköt dobok feléjük. Erre a kölykök egy kicsit megriadnak, az egyik felkapja a táskámat, és eliramodik vele (a táskából hull kifelé a szőlő, a disznómama a háttérben dagadó keblekkel figyel). Erre további heves scheissézés közepette felkapok még egy farönköt és a kölykök felé dobom (természetesen nem találom el őket egyszer sem, nem is ez a cél) erre a kismalac elengedi a táskámat, felkapja az ugyancsak távollévő szomszédaink táskáját, szalad vele egy kicsit, és egy idő múlva azt is eldobja. Vaddisznómama riadót fúj és a kis család a strandröpladások között vidáman galoppírozva elhagyja a terepet. (Az ezt követő pillanat látható itt.) A támadás mérlege egy összenyálazott kenyér, kiborított szőlő és egy darabjaira szaggatott törölköző. És az, hogy a strand és a buszmegálló közti utat úgy tettük meg, hogy közben minden 20-ik másodpercben a menekülés lehetséges útját lestük.
Aurélie mindezt este elmesélte az egyik főnökének, aki erre megkérdezte, hogy milyen drogon él Berlinben, majd javasolta, hogy sürgően térjen vissza Párizsba. Egy szavát sem hitte nyilván.
<< Home