tegnap hajnalig neztem az emlekezös müsorokban, ami kimaradt 15 evvel ezelött. ahogy az emberek kezdetben tetova izgatottsaggal allnak a falnal, kesöbb nehanyan felmasznak ra (elöször lenyomtak öket vizagyuval - ezt peldaul nem is tudtam), aztan egyszer csak ott ujjongnak a tetejen, valaki elökap egy csakanyt - es innentöl a klasszikus kepek. atkapcsoltam egy masik csatornara, ahol a berlini orosz föguru, vladimir kaminer foglalta össze az elmult tizenöt ev tapasztalatait sajatosan vicces-bohem-naiv szemszögböl. amikor arrol beszelt, h idöközben milyen nepszerü hely lett prenzlauer berg, az utcankat mutattak, meg a hazunk bejaratat is konkretan, meg a keresztezödest, meg a metrot, ami a keresztezödes fölött megy.

aztan olyan harom fele - miközben a tv meg mindig emlekezett - elaludtam, es azt almodtam, h tizenöt evvel ezelött is megkerdeztek a nemeteket a legszebb szorol, es a vegeredmeny az lett, h "sofort...unverzüglich"