Schröder szaval, az utcán lőnek

összegeztem a hetet, két igazán különös esemény történt:

A.) Schröder nyílt és meleg tekintettel Rilke verset szavalt egy talkshowban (nem hittem a szemeimnek, ezért átrohantam Á-hoz, ő is ezt nézte, így bebizonyosodott, h nem a készülékemben van a hiba)

B.) ma résztevettem a háronapos capoeira workshop első napján. békésen folyt az edzés, amikor egyszer csak egy több elemből álló lövéssorozatra - de nem sorozatlövésre - lettünk figyelmesek. vizsgáltam a reakciókat: egy pillanatra mindeki megdermedt, s míg mi, tanítványok nem csináltunk semmit, a brazilok azonnal levágták magukat a földre. Többször megállapítottam, hogy a váratlan helyzeteket általában egy hajszálnyival tovább méregetem, mielőtt elhinném, hogy tényleg, mint ami tanácsos lenne, szóval ilyen téren nem vagyok az a túlélő típus. bár amikor tavaly ugyanilyen lövöldözősdi volt bronxban, egy stagediving nyitómozdulattal azonnal rávetettem magam az ágyra. akkor tulajdonképpen büszke is voltam magamra.