Filozófia és a baltás

Annyira durván széleslátókörű vagyok, épp egy olyan könyvet olvasok, ahol a szerző (Theo Roos) összegyűjtötte a sztárfilozófusokat (a kezdetektől a jelenig), azoknak meg a legéletművészebb gondolatait, és miután mindenkitől összeszedi a tutit, nyomatékosításként vagy infantilizmusból egy általa odavágónak tartott kortárs rokkandroll zenekar idézetét is belekeveri. Mondjuk egy picit baj, hogy Bob Dylan az egyik istene, de nem veti meg Peter Gabrielt sem. Amúgy jó könyv.

-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-¤-

Ma a vérvételes nő egy volt szomszédunk volt, aki mondta, hogy velem kapcsolatban az a legélesebb emléke, amikor óvodás koromban látszólagos heppből (valójában kísérleti jelleggel és mert az akkor már bőven iskolás tesómat utánoztam) magamra zártam a wc-ajtót.
Ez valóban így volt, bentrekedtem úgy egy-két órára, mert nem tudtam kinyitni, úgyhogy egy idő után össze is sereglettek a társasházi szomszédok, de egyetlen kulcs sem volt kompatibilis. Végül a másik társasház ugyanolyan lakásának a kulcsa nyitotta az ajtót. Szomszéd bá, a későbbi baltás gyilkos szabadított ki.
Mondtam anyukámnak, hogy asszem ez életem egyik legmorbidabb története.