A nyúl az

Kedves olvasók, noha olykor rápillantotok erre a blogra, vajmi keveset tudtok az oroszlánfejű törpenyulakról. Ez azért különös, mert közvetlen lakókörnyezetemben él egy példány. Van neki normális neve, de én csak nyuszinak hívom az egyszerűség kedvéért. A nyuszi a következőket csinálja napi rendszerességgel: felébred nem sokkal napfelkelte után, elkezdi a lehető legdrasztikusabban rázni a ketrecét, de mivel erre senki sem reagál, megunja, és szöszmötölni kezd. Szöszmötölés alatt tisztálkodást kell érteni, vagy ennek szöges ellentétét, azaz hogy igyekszik bundája legnagyobb felületét bevonni faforgáccsal, hogy addigra, mire felébredünk, a legszerencsétlenebb hajléktalan képében tetszeleghessen. Ekkor napi hangulatától függően vagy rezignáltan összekuporodva várja a reggelit, vagy ide-oda ugrál.
Az érkező reggelire úgy veti rá magát, mint akit egy hete diétán él. A kaját (pitypanglevél/alma/nyúltáp/karalábé/répa) mégsem falja be egyszerre, nyilván a benne dolgozó szabadságvágy miatt, hanem meg-megáll és egy kis ketrecrázásba kezd (hacsak időközben nem engedtük volna ki, nyáron ugyanis az erkélyen lakik, ahol futkoshat.) Ennyi elég is legyen elsőre.
(A folytatásban zenehallgatási szokásairól, kedvenc előadóiról, gusztustalanságairól és sétálási szokásairól olvashattok.)