Azon gondolkodom, hogy mi az, amin fel szoktam húzni magam, de az értetlenkedésen meg mások tökölődésén kívül nem jut eszembe semmi, de aki ismer, írja meg ha még eszébe jut valami, kösz.
Eleinte nem akartam erről szólni, de most eszembe jutott, hogy ugye van ez a berlini kult író, a nagy orosz pszeudodokumentarista megmondóember, a Kaminer, aki nem csinál mást, csak a maga (ál?)naiv stílusában sztorikkal fűszerezve leírja, mit gondol a németekről. És a németek ezt élvezik. Kéthetente dj-zik a Kaffee Burgerban (mindig direkt megnézem közelről, ha épp ott vagyok és mindig meglepődöm rajta, hogy még mindig ordítva énekli a számokat). Munkája során leginkább a skát játszó übertrágár Leningrad nevű zenekart preferálja, meg más káromkodós oroszokat, de ez ugye a jórészt külföldiekből álló hallgatóságot nem annyira zavarja. És akkor valahogy rákattannak először Hamburgban, majd Amszterdamban, Bécsben és egyszer csak megérkezik Budapestre is + lefordítják az egyik tuti bestsellerét magyarra. És aztán azt hallom, hogy trendi fiatalok élből fikázzák, ami engem nem zavar, csak el tudom képzelni a fikázás mögött lévő felületességet, és inkább talán ez zavar, de különben ez sem nagyon, csak rémlik, hogy másfél percig dühöngtem rajta.

Amúgy nyilván helyiértéken kell kezelni a csávót, és mondjuk nem Günter Grasshoz mérni, szerintem ennyi a trükk. Most mindez azért jött, mert elmentünk pár napja a legújabb könyvének a bemutatójára, ahol - bár én hozzá, mint emberhez nem állok túlságosan pozitívan, mert megmondóember létére többször hallottam, hogy nem kezeli túl elegánsan újságírók interjúkészítési szándékát - ismét maximálisan elbűvölt mindenkit, gondolom mert remek előadó és kurvára karizmatikus. Meg jók a sztorijai.