Megnéztem a Kaukázus zenekart
* Ha ez egy hivatalos helyen publikált hivatalos írás lenne, akkor így kéne kezdődnie: „Azt akartátok, hogy szülessenek rólatok újságcikkek? Akkor tessék, itt van.” Aztán valami szép nagy lehúzás jönne.
De szerencsére ez csak ilyen hobbitevékenység, úgyhogy először is: minek kelteni a hangulatot Magyarországon egy popkoncerten manapság? 2007-et írunk, haló!! Nem elég nyomi a közhangulat így is? Én komolyan nem azért megyek egy pop/rock stb. koncertre, hogy az orrom alá dörgöljék, hogy borzasztó szar itt nekem, mert 1. rossz a levegő 2. a szemét gazdagok kocsival járnak 3. rossz a kormány (ez persze csak inplicit módon) 4. mekkora idióták az újságírók (ettől akadtam ki a legjobban, a többin főleg szórakoztam, azzal a meggyőződéssel, hogy az énekes biztos egy frusztrált műegyetemista) ÁM, és akkor itt jön a duplacsavar, a csávó azt is kilátásba helyezte – nagyon bénán pozícionált káromkodások közepette -, hogy aki elmegy innen egy másik országba, az is egy jó nagy genya. És még bele is hevült a gondolataiba rendesen. Eljutott egészen az apokaliptikus víziókig és roppant sokat beszélt (ebből is látszik, hogy nincs ritmusérzéke).
Nagy kár ezért az énekesért, mert zeneileg egyébként nagyon jó a Kaukázus, nagyon együtt játszanak, mondjuk a billentyűs srác néha belekezd ilyen értelmezhetetlen orgonaszerű szólamokba, de mindezek ellenére messze odavernek egy csomó velük hasonló státuszban lévő zenekart vagy akár még nagy öregeket is.
Szóval teljesen más jellegű szövegekre kéne használni ezt a remek zenét. Meg leváltani ezt a zavart identitású, agit-bajnok énekest. Nekem pl. már nagyon elegem van a message múvikból, meg a Bono-féle demagógiából, azt meg külön sajnálom, hogy ha valakibe ennyire beleszorult a mondanivaló, nem képes elegánsabb stilisztikai eszközzel kifejezni.
Amúgy legalább a koncert befejezése elegáns volt: ahogy átvezették az utolsó számot a DJ tevékenységébe, szépen, fokozatosan.
*Másfél évvel ezelőtt Pehely barátnőm, tegnap pedig Navarro jelezte, hogy nagyon homályosan fogalmazok ebben a kis blogban, ezért a csillag után konkrétumok jönnek.
De szerencsére ez csak ilyen hobbitevékenység, úgyhogy először is: minek kelteni a hangulatot Magyarországon egy popkoncerten manapság? 2007-et írunk, haló!! Nem elég nyomi a közhangulat így is? Én komolyan nem azért megyek egy pop/rock stb. koncertre, hogy az orrom alá dörgöljék, hogy borzasztó szar itt nekem, mert 1. rossz a levegő 2. a szemét gazdagok kocsival járnak 3. rossz a kormány (ez persze csak inplicit módon) 4. mekkora idióták az újságírók (ettől akadtam ki a legjobban, a többin főleg szórakoztam, azzal a meggyőződéssel, hogy az énekes biztos egy frusztrált műegyetemista) ÁM, és akkor itt jön a duplacsavar, a csávó azt is kilátásba helyezte – nagyon bénán pozícionált káromkodások közepette -, hogy aki elmegy innen egy másik országba, az is egy jó nagy genya. És még bele is hevült a gondolataiba rendesen. Eljutott egészen az apokaliptikus víziókig és roppant sokat beszélt (ebből is látszik, hogy nincs ritmusérzéke).
Nagy kár ezért az énekesért, mert zeneileg egyébként nagyon jó a Kaukázus, nagyon együtt játszanak, mondjuk a billentyűs srác néha belekezd ilyen értelmezhetetlen orgonaszerű szólamokba, de mindezek ellenére messze odavernek egy csomó velük hasonló státuszban lévő zenekart vagy akár még nagy öregeket is.
Szóval teljesen más jellegű szövegekre kéne használni ezt a remek zenét. Meg leváltani ezt a zavart identitású, agit-bajnok énekest. Nekem pl. már nagyon elegem van a message múvikból, meg a Bono-féle demagógiából, azt meg külön sajnálom, hogy ha valakibe ennyire beleszorult a mondanivaló, nem képes elegánsabb stilisztikai eszközzel kifejezni.
Amúgy legalább a koncert befejezése elegáns volt: ahogy átvezették az utolsó számot a DJ tevékenységébe, szépen, fokozatosan.
*Másfél évvel ezelőtt Pehely barátnőm, tegnap pedig Navarro jelezte, hogy nagyon homályosan fogalmazok ebben a kis blogban, ezért a csillag után konkrétumok jönnek.
<< Home