"A kép még mindig előttem van. 1980-ban Vaszil Popov fodrász barátommal ültünk az üzletében tanácstalanul, mert egyikünknek sem ment úgy, ahogy szerettük volna. Egyszer csak azt mondta: apám, gyere, bedauerollak! Mondtam neki, hogy mindegy. Ezen a pillanaton múlt. Az imidzsváltás hatására a kelet-németek azonnal rám ugrottak. Nagyon kellett nekik oda egy ilyen progresszív figura."

(Az elmúlt napokban Pamuk után ez a második kedvencem. Egyszerűen nem tudok vele betelni.)