MTI of the day. :)

Különös. Nem nagyon szoktak emberek hiányozni, inkább embereket tartalmazó élethelyzetek. Aztán most meg mégis.
Ki érti ezt? Ki érti ezt? Én nem.

Két hónap múlva Gilberto Gil lép kontinensünkre. Innentől véletlen kitöröltem ezt a bejegyzést.

Ma nem tűnt Budapest olyan überszar helynek, mint általában.

Harmincaska belefogalmazott a Critical Mass cikkébe, aminek én most nagyon örülök. Nemsokára indulunk a Critical Mass egyik san franciskói főszevezőjével a Tűzraktérbe. Kapueráztunk is kicsit a kis cimbikkel a Ligetben (szép lassan természetesen összefutottunk egy csomó mindenkivel, másokat meg elveszítettünk), meg megnéztük a Senát, aki nagyon meghízott.

Amsterdam communication

"I have realised that you are never 100% clear. Whatever you are saying."

"100% is too much."

Amszterdam a szokásos rutin szerint zajlott:
Schiphol, Centraal Station csomagmegőrző, célirányos shopping (a kihagyhatatlan Bershkával valamint stroop waffels, brinta és roomboter) 18-as busz, 20-as terem, sok kis ismerős, 7 óra edzés, izomláz, buli, forro és szamba; az ember, akivel egy napon születtem; edzés, buli, totális bepunnyadás és hajnali részegség; a berregő mester, a berlini edzőm és a híres tánctanár; ölelések, kék-zöld foltok, felszakadt talp, közös vacsorák, buli, capirinha, another beer és az örökösen teljesíthetetlen Rijksmuseum.

Rutinon túl:
a híres tánctanár fia; a hamburgi dj, aki Animát játszott; ellopott szakkönyv; vörös körmű villamosvezető, de leginkább a hamburgi dj.

Jó volt, mint mindig.

Ma a németeknél összeismerkedtem egy pasival, akiről kiderült, hogy a tesója rendezte azt a félig legális elektro partit, amin Berlinben, a Treptower parkban voltam egy évvel ezelőtt, és ami eléggé tetszett. Mondta, hogy demonstrációként jegyeztették be előtte. Most mondjam azt, hogy kicsi a világ?

Különben megnéztem az egy évvel ezelőtti bejegyzéseimet, sokkal érdekesebb volt az életem és erről sokkal érdekesebben is írtam.

A sznobokat sokkal inkább megértem, mint azokat, akik túl komolyan veszik magukat. Mire fel?

expedíció

*Mivel nincs kedvem a már lassan állandósulni látszó nyomi hangulatomról filozófálni, inkább számba veszem a történéseket: pénteken ugye volt a buli a Vittulában, ahol észrevétlenül sikerült igen szalonspicces állapotba kerülnöm, és a britpopnak meg a kedves jelenlévőknek köszönhetően szépen, intenzíven mulattam. Másnap elindultunk HB-vel a nyolckerbe a füvészkertbe, hogy megnézzük a tavaszt. Ez végül olyan lett, mint egy expedíció: miután elhaladtunk egy szipuzó srác majd egy Eminemet üvöltető roma család ablaka előtt, betévedtünk egy vietnámi üzletbe. Itt rizses süteményt valamint teamag csemegét vásároltam, de csak azután, hogy HB-vel - totál mint két ufó - fél órán át végigtapogattuk -és csodálkoztuk az összes terméket. A füvészkert jó volt, de még várni kell két hetet, hogy teljes pompájában ragyogjon. Ezután (egyre súlyosbodó náthámra való tekintettel) spontán eldöntöttem, hogy hazamegyek, ám addig pepecseltem, míg HB-vel le nem késtük a 6.40-es nagykanizsai gyorsot. Aztán én egy végtelenül unalmas személyvonattal mégiscsak hazamentem és felvettem a küzdelmet a nátha ellen.
Vasárnap természetesen szavaztam is, ahogy kell.

* figyelem: unalmas post következik

Az imént Barbapapa alakú Haribo pehelycukorkákat égettünk öngyújtóval a munkahelyemen, majd elfogyasztottuk őket.
Újabb elemmel bővült a világképem.

Lépcsőházunkban.

Kurvára elegem van a nyomi térdemből, ezért veszek egy térdvédőt, és holnap biciklivel jövök dolgozni, sőt, elmegyek végre edzésre is.
Nem bírom tovább, kész.

Anyuval ilyen szép helyen voltunk a hétvégén. Amúgy meg csak írtam, és most is csak írok és teljesen unom már.