Azt hittem, hogy három órára lepattanok Kreuzbergbe, aztán már jövök is vissza írni serényen, hát ehhez képest kilenc órát töltöttem ott S-sel és a motoros cimbivel.
Voltunk először is a Spree egyik csatornájának partján egy halványan az egykori Westbalkánra emlékeztető stéges, lábat vízbe lógatós, pofavizites helyen. A délutáni punnyadást egy exhibicionista (a motoros cimbi szerint depressziós) német csaj performansza zavarta meg, aki alsóneműre vetkőzve elkezdett úszni az árral, majd valamennyi punnyadó rémületére a zsilipnél eltűnt. Ezután kiabálást hallottunk, majd kisvártatva szerencsére ismét felbukkant a lány, felállt a zsilip tetejére, s a stégen tartózkodó személyzet utasításait követni próbálva először jobbra, majd balra mászott, végül megpróbált felfelé is, de miután egyik megoldás sem nyitotta meg számára a menekülés útját, kis tétovázás után ismét beugrott a vízbe, és elkezdett nagyon gyorsan visszaúszni az árral szemben. (Megvizsgáltam a vizet, kb. 17 fokos volt.)
A másik érdekesség az volt, hogy pár óra múlva a női wc tükrén megláttam egy papírt, miszerint spontán elektro parti van a Treptower parkban, oda is tekertünk hármasban (a motoros cimbi természetesen nem tekert, hanem manga figurára emlékeztető robogóján ment) Hát ez nagyon klassz volt: két dj a fák között a park közepén, sörösüveggel a kezükben táncoló emberek, fáklyák, félhomály, szúnyogok és éjjel 2-kor legalább 28 fok. Meg is beszéltük S-sel, hogy lehetetlen, hogy Berlinben vagyunk, inkább az történhetett, hogy miután átmentünk a szovjet emlékmű-kapun, egy párhuzamos univerzumban landoltunk.