Délelőtt tizenegy óra volt, amikor először megszólalt a telefon. Nem értettem, honnan jön a hang, de azt még kevésbé, hogy miért változott meg. Ezután arra gondoltam, hogy valaki nálam alszik, de mivel nem láttam sehol, inkább azt gondoltam, hogy valaki az éjszaka poénból átállította a csengőhangomat. Legközelebb háromkor csengett újra, ekkor is azon a szokatlan hangon. Felkeltem és lokalizáltam a kabátom zsebében. Szürke volt, és nem az enyém. A női telefonálóval közöltem, hogy valamilyen számomra sem egészen ismert úton került hozzám ez a telefon, erre ő megörült, mert a tulajdonos csaja volt.
Mindez a PUF koncert, és a Kuplungban lévő kikapcsolódás után történt. Utóbbi helyen S-sel -ahogy a berlini éjszakában a régi szép időben ugye - egymás keresztnevét ordítoztuk, míg el nem jött a hajnal és haza nem küldött minket a személyzet.