csak hogy itt is meglegyen: idén eddig a leonard cohen volt a legjobb. a második legjobb a faith no more. őrületesen rendben van az, aki több tízezres tömeg előtt megeszi a cipőfűzőjét.

That's I call a juropéer lifestyle

Azután, hogy 3 napig Szlovéniában voltam (a csodaszép Bledi tónál ill. a nagyon juropéer Ljubljanában), majd dolgoztam 3 napot, és aztán 3 napot Londonban voltam, megállapítottam, hogy nagyon bírnám ezt a juropéer életstílust. Úgysincs most pasim (miért is?), egy utazós korszak pont jól jönne.

Állítólag ide megyünk holnap vagy holnapután :)

Körbetisztítják az irodaházat

céges köremail:
"A munka várhatóan 2 hetet vesz igénybe, ezalatt az alpinisták az épület külső oldalán dolgozva, körbe letisztítják az üvegfelületeket.

Az alpinisták a munka során rövid időre feltűnnek az ablakok külső oldalán, az esetleges kényelmetlenségekért elnézésüket és megértésüket kérjük."

A macska meglett. Rémülten csövezett Mechwart-ligetben néhány napig, aztán valahogy befogta a gazdája, de még tájékozódnom kell, hogy.
A kompani nem telefonált.
Ma véletlenül megismerkedtem annak a műsornak a szerkesztőjével, amit minden reggel hallgatok ébredés után. Mondtam, hogy mindig azt várom a legjobban, hogy milyen zene jön a nyolcórás hírek után. Megkérdezte, mit szeretnék holnap és felírta.
Rájöttem, hogy a 13. kerbe kellene költöznöm.

Tele van az ínyem varrt sebekkel. Ezért:
- nem tudok nevetni
- nem tudok grimaszolni
- nem tudok edzeni
- viszont tudok a kétórás műtéttel villogni
- tudok drakulásan ijesztgetni
- tudom sajnáltatni magam.
3:3: régóta mondom, hogy a világ végső soron mindig egyensúlyra törekszik.

Leragasztott fej

Ha gyerekes, ha nem, ha kicsinyes, ha nem, éreztem valami különös örömöt abban, amikor leragasztottam az elmúlt mintegy másfél évemet lefoglaló pasi fejét a Virág elveszett macskájának a hirdetményével.

Legalább három okot fel tudnék sorolni, miért volt jogom hozzá, de leginkább azon háborodtam fel, hogy milyen alapon rakja ki az ismeretlen plakátragasztó pont az utcánk elejére, otthonomtól mintegy 200 méterre az arcképét, ráadásul azt a képet, amelynek a fotózásán jelen voltam. És ahol remekül szórakoztunk.

Az eset után felhívtam a Virágot, hogy ha felhívná a hirdetőoszlopos vagy a poszteres kompani, nyugodtan irányítsa bármelyiket hozzám a részletes és indulatoktól nem mentes magyarázatért. Mondta a Virág, hogy oké, de előbb megpróbálja elmagyarázni nekik a szerelmi bosszú fogalmát.

(remélem, a macska meglesz.)

Egy nagyon bizarr bevetésen voltam, most értem haza, de a fölöttünk lakó elmebeteg szomszéd ellehetetleníti az alvást, mert valami kegyetlen free jazzt hallgat hangosan, pedig megérdemelném én ezt a pihenést, derekasan megdolgoztam érte.
De mivel most úgysem alszom, leírom, hogy kb. egy hete Vittula-törzsvendégi mivoltomban ismertek fel a városban a Vittulától egy teljesen eltérő szórakozóhelyen. Nagyon büszke voltam, még így is, hogy a Sorin a múltkor azt mondta egy utánam érdeklődő cimbimnek, hogy mostanában nem nagyon járok oda.

Lehet, hogy tényleg azt kellene tenni, amit itt páran egy ideje duruzsolnak a fülembe: fogni az elmúlt másfél év történéseit és megírni jól. Mondjuk a sértődések miatt valami fiktív környezetbe kellene helyezni az egészet, de persze lehetne a műfaj botránykönyv is, és akkor el lehetne tekinteni a fikciótól. Csak kár (nem kár), hogy ebben a műfajban én nem utazom. Mindennek két okból látom szükségét: 1. egyre gyorsabban felejtek 2. a Bukowski-féle ok, aki konkrétan kizárólag azért írt, hogy ne kelljen délelőtt tíz előtt felkelnie és hogy legyen pénze alkoholra. Én már csak az első miatt roppant boldog lennék.

Ezen kívül el kellene utaznom Isztambulba és Moszkvába.

Tegnap meg milyen jó volt már a quartos buli. Próbáltam elmagyarázni az Aurélie-nek - akivel ma megnéztük a szuper Frankenstein-tervet a Bárkában -, mire rávágta a megfejtést, hogy az ilyen bulik a szinergia miatt jók. (Én még Blümchen érdemeit emelném ki.)