Pénteken felvonultak előttünk a város őrültjei: kezdődött azzal, hogy a Krisztina körúti görög cipőárus egyenesen ki akart minket toloncolni a lottózó nagyságú üzletből, mert a) vagy túl sokáig válogattunk b) nem tetszett neki, hogy nem azokat a modelleket választjuk, amiket ő ajánl (velünk nem lehetett baja, mindketten jámborak vagyunk, a Legó különösen). Azt mondta, sok munkája van, nem ér most rá eladni (!), ehhez képest a Legó látta, amint érkezésünkkor csak ücsörgött. Végül miután kérlelve kértük, hagy maradjunk még, és ne küldjön el minket a plázákba (ez volt a szándéka ugyanis), vettem egy adidas cipőt durva 3000 forintért a dzsungelharchoz. Erre megenyhült és búcsúzóul mindkettőnk kezébe nyomott egy-egy angol gyártmányú tejkaramellát.

A következő állomáson, a Csigában, a szomszédos asztalnál két szolid belvárosi entellektüell (30asok, de inkább a negyven felé) egy helyes baltát nézegettek a kávéjuk fölött barátian diskurálva.



Az már nem is volt meglepő, amikor szombat éjjel a Fecskében megjelent Lenin. Döbbenetes volt a hasonlóság profilból, nagyon bánom, hogy nem fényképeztem le.