A hét felismerése

Csak mérsékelten érdekelnek a világ ún. Súlyos Nagy Kérdései. Nagy koncentrátumban meg csömöröm lesz tőlük.

Valamiféle elismerést inkább csak a Bukowski-szerű alakok iránt érzek. Az emberiség számára fontos munkát végzők önmaguk fontosságába vetett hitét pedig roppant szánalmasnak tartom.

Ilyenkor vajon mi a teendő?

(Bocs srácok, az elmúlt hétből hatodik napja vagyok éjjeli ügyeletben, pénteken meg teleettem magam rengeteg orosz kajával, majd alaposan bebuliztam, és az orosz kaját leszámítva tegnap sem volt ez másképp. Természetes tehát, hogy kezdek hajlani az anarchia felé. De már csak két hét.)