A hétvégén megtudtam:

- hogy Pataky Attila még mindig ugyanazzal a gesztusrendszerrel végzi a munkáját, mint 15 évvel ezelőtt, amikor még Eddás voltam
- hogy az Eddából jelenleg egyedül Kicska a minimálisan hitelesnek tűnő alak
- hogy a híres edző és a legó már a nyolcvanas években játszottak együtt
- hogy mennyire bírom utóbbi munkatársait és ők is engem (kivéve persze azt, aki hivatalból nem bírhat)
- hogy a franciák néha azért fehér bort is isznak
- hogy van egy dán szólás, mely szerint az életben nem a dolgok mennyisége, hanem minősége a fontos (na jó, ezt tudtam magamtól is)
- hogy még mindig tudok szaltót ugrani óriástrambulinon, de nem lábra, hanem seggre érkezek
- hogy az unokaöcséim (értsd: gyerekek) teszik spontán módon a világ legjobb megállapításait. Hasonlókért a felnőttek teledrogozzák magukat egyedi ötletek reményében
- hogy a fecskék szegények nagyon pórul jártak a durva lehűlés miatt (egyet véletlenül el is ütöttünk Dunaújváros és Fehérvár között)
- hogy egy pálinkaüzem messziről is iszonyú büdös
- hogy van egy elképesztő jó halászlécsárda Dunaújvárosban a Duna parton
- hogy egyelőre még hagyom, maradjon így az életem, ahogy van (ez nem megtudás, hanem megállapítás)