szombat, július 05, 2008

Na a tegnapi meg a mai pont olyan nap volt, amikor összetömörülnek az események, kisülnek az energiák és egyszerre csak egy irányba kezdenek mutatni a vektorok. Méltó befejezése a szünidőmnek, mondtam is a legóembernek hazánk nyugati határvárosában a nyolcemeletes épület tetőjén a perzselő nap alatt, aki a pompás hír hallatán fürdőnadrágjával a fején indult el lefelé a lift irányába.
Szép, bukolikus nyári nap volt, kétséget kizáróan az év egyik legszebb napja. Mint utóbb kiderült, nem csak szerintünk.