vasárnap, július 27, 2008

Miután Ildi barátnőmmel a Velencei-tó partján aprólékosan végigvettük a külső jegyeket, melyek alapján sajnálatosan megöregedtünk és már nem vagyunk olyan jó nők, mint voltunk egykor, és ezen úgy fél órát sopánkodtunk, elsétáltunk a strandröpládázó férfiak mellett. Majd még egyszer elsétáltunk. Mindkét esetben megszakadt a játék, és ennek hangot is adtak a strandröplabdázó férfiak úgy a fügyülős-építőmunkásos és a csokornyakkendős világfi hangnemek különös elegyében.

Ebből levontuk a tanulságot:
Addig vagyunk jó nők, amíg megáll miattunk a strandröplabda röpte.