Asszem ezen a nyáron munkaidőn kívül kizárólag röhögni fogok. Tegnap azt hittem például, hogy összepisilem magam az ezermesterként megjelent legóemberen, aki frappáns lyukakat fúrt az erkély falába (ebből kiderült például, h téglaházban lakom!) azért, hogy két nyár késéssel végre felerősíthessem a függőágyamat az erkélyre és ma is csak nevetgéltem Galadék pompás balkonpartiján, meg úgy általában, az általános nyomi közhangulat ellenére minden olyan könnyeden vidám, még a monszun is, ami olykor megálljt parancsol a magyarnak. Persze lehet, hogy csak eluralkodott rajtam végre az expresszionizmus, és mindent projektálok.

Tegnap a fúrás után meg csak bámultam a vihart és úgy éreztem, minden tökéletesen a helyén van. Na helló Hungari, te kis szarzsák!