Azt egyébként nagyon szeretem a hosszabb idő után Magyarországra visszatérésben, hogy ilyenkor egészen friss szemmel nézem népemet. A mai nappal véget ér első komlett hetem Hungariban, ami hétfőn Balatonszéplakfelsőn kezdődött és a mai nappal Budapesten zárult. A következő érdekes jelenségekre lettem figyelmes:

- tényleg romlott az ún. közhangulat
- tökmindegy, kivel játsszanak, a német meccseken a magyarok kilencven százaléka alapból a nemnémet csapatnak drukkol
- Budapesten az általános fásult hangulat mellett két szélsőség észlelhető: az indokolatlanul megakedves emberek (ők minden bizonnyal eldöntötték, hogy csakazértis az árral szemben fognak úszni) és a reménytelen suttyók (hogy az előző zárójeles hasonlatnál maradjunk, ők már menthetetlenül elmerültek).
- az éjszakában cirkáló, nagyon ritkán előforduló jó faszik végtelenül el vannak szállva maguktól
- összehasonlíthatatlanul többen megbámulnak az utcán, mint Berlinben. tegnap még egy rendőr is flörtbe kezdett, pedig csak annyit kérdeztem tőle futólagosan, hogy világít-e az első lámpám
- most már tényleg az elviselhetetlenség határára ért az autósforgalom a fővárosban
- ugyanakkor biciklivel mintha kevésbé kellene menekülni, mint tavaly nyáron
- a Vittula még mindig Budapest legjobb helye

Az első teljes Hungariban töltött hetem végén egyértelműen optimista vagyok.