Annyira szép búcsúbuli volt ez tegnap, legalább olyan szép, mint Bp-n február elején a vittulás, és sosem látott összhangban őrjöngtük végig az dzsungelharcos társaimmal (és ahogy ez ilyenkor lenni szokott, szünet nélkül biztosítottuk egymást mérhetetlen és örök szeretetünkről), hogy még sokáig emlékezni fog rá az Acud személyzete.
Még mindig másnapos vagyok és nagyon fognak nekem ők is hiányozni. jaj.

És meglepetésszerűen a vadiúj brazil udvarlóm is betoppant Franciaországból. Egyenesen a buliba.